Élmények és érzelmek
Szerelem volt első látásra. Tűkön ülve vártam, hogy kigurulhassunk, pedig ez a típus egyáltalán nem volt a listámon korábban. Tavaly március elején ülhettem rá először élesben. Fura érzés volt újra nyeregben több év kihagyás után. Az M7-es bevezetőjén rendesen benne is volt még a zabszem a fenekemben. Kellett 30-40 km, míg ráéreztem a sor 4-re, de valahogy a mai napig nem igazán tudok vele megbékélni. Ilyen téren lehet azt mondani, kicsit csalódott vagyok, de amikor ránézek, mindig elhessegetem ezeket a gondolatokat.
Bitang szép motor, és mai napig amerre megyek, megnézik. Benne van a Kawasaki sava-borsa. Megbízható kis jószág, télen mínuszokban sem hagyott cserben, bár a sok állásnak megvoltak a nyomai kezdetekben. Nem volt a topon magához mérten erejében, de használatban kipucolódott, és húz rendesen.
Az irányjelzők elfáradt gumiszárai is elrepedtek, majd eltörtek a használattól. Sebaj, lecseréltettem őket, de ugyanolyanra, mint a gyári. A markolatok is tekeredtek, csavarodtak. Kapott szép újakat. Gumikat is 1000 km után cseréltem, túl öregek voltak. Nyár végén az ülés is kirepedt, januárban kapott új huzatot, ami a gyári mintázatára hajaz. Kár volna megváltoztatni ezt a külsőt.
Az elmúlt 1 évben több mint 10.000 km-t mentem vele. Ebben nagyon sok munkába járás van, de azért elmentünk kisebb-nagyobb túrákra is. Körbe tekertük a Balatont utassal a hátam mögött.
Vácon
Kaptunk rengeteg esőt, hideget és meleget. És, hogy miért Varjú? A fekete festése miatt, na meg azért, mert számomra is kicsit olyan lenézett típus volt, mint amilyen a madár maga. Kirekesztett, mégis a maga módján szép. Több van benne, mint ami látszik. Megbecsülöm, amennyire tudom, amíg nálam van. Rendesen viszem olajcserére és apránként mindig javítok, rendbe rakatok rajta valamit. Ha egyszer váltok, remélem a következő tulajdonosa is ilyen becsben fogja tartani.
