A szláv invázió

A szláv invázió

A szláv invázió a 6-7. században zajlott le, amikor a Duna vonalát átlépve, folyamatosan dél felé vándoroltak, és elfoglalták a Balkán-félsziget nagy részét.

A szlávok az indoeurópai népekhez tartoztak, szoros szövetségi viszony kötötte őket az avarokhoz, ahol azonban alárendelt szerepet játszottak.
Kis csoportokban nyomultak előre, minden csoportnak megvolt a maga vezetője, viszont központi vezetéssel nem rendelkeztek, ugyanakkor valamiféle együttműködés megvolt az egyes törzsek vezetői között.

A szlávok viszonylag békések voltak, letelepedésük után földműveléssel kezdtek foglalkozni.

Vándorlásuk során eljutottak egészen a Peloponésszoszig, sőt még Kréta szigetére is. Voltak egyes helyek, ahol az eredetileg ott élő, latin nyelven beszélő, bennszülött népesség kénytelen volt elmenekülni, és a hegyek közé húzódni.
Görögország és Albánia egyes hegyi vidékein a mai napig él néhány, ezzel a szláv invázió előtti néppel rokonítható embercsoport, akiket vlahnak, aruménnek, kucovlahnak vagy cincárnak neveztek. Nyelvük a latin nyelvvel rokonítható, talán a manapság beszélt román nyelvhez hasonlít a legjobban.
A mai Románia, Albánia és Görögország területére érkező szláv telepeseket magukba olvasztották a helyi lakosok, a térségben ez eredetileg beszélt nyelvet tették a magukévá.

Viszont az Adriai-tenger és a Fekete-tenger közötti széles sávban az újonnan érkezők kerültek fölénybe, meg tudták őrizni szláv nyelvüket és identitásukat, ezzel pedig lehetőséget teremtettek a későbbi középkori szerb, horvát és bolgár államok kialakulásának.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!