Első lépések, alkatrész beszerzés

Olivér barátom hintette el bennem a kíváncsiság első magvait a témával kapcsolatban, nyomtatót fog építeni, panelban, helyszűkében, műszaki tapasztalat és szerszám nélkül. Kihívás? Lehet, de jól tette, hogy belerángatott, gondoltam valamivel csak hozzá tudok járulni az ötletéhez és tudok segíteni. Addig fajult a dolog, hogy a végén ott álltam egy saját nyomtatóvázzal és magam is elkezdtem. Rá hallgatva az i3 váz mellett tettük le a voksot, elsőre ez tűnt a legkönnyebben építhetőnek a három említett lehetőség közül.

Következhet az alkatrészbeszerzés, az árlista készítése, ez utóbbi nagyon hamar elérte a nyolcvan darab Mátyás királyt. Leszögeztük, amiből lehet, megvesszük a minőséget (gondoltuk mi), fórumtapasztalatok és utánajárás alapján.

A gép lelke mindenképp egy stabil váz, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, lehet spórolni vele, ha fából vagy akrilból készül, de egy acél vagy vastagabb alumínium vázat kompromisszumokkal tud csak helyettesíteni. Így másfél év távlatából nagyon jó döntésnek bizonyult a P3 Steel tervek használata. Szabadon elérhető bárki számára, pontos gépet lehet belőle építeni, ha meg lehet oldani a lézervágást, nem tudok jobb alternatívát elképzelni nála i3-hoz.

Az elérhető 2.01 és 2.5 közti szembetűnőbb változás a 2.5 javára történt, ugyanis a váz oldalára komolyabb átalakítások nélkül fel lehet tenni például két bowdenes E3D vagy Bondtech extrudert. Mi az építés pillanatában ezzel még nem voltunk tisztában, így a 2.01 mellett döntöttünk, ennek okait később részletezem.

A hotend esetemben egy E3D V6, hozzá tartozó standard 0,4 mm-es fúvókával. Nagyon jó és szépen megmunkált angol termék. Plusz pont az E3D-nek a csomag Haribo gumicukorért, ami hozzá járt!
Specifikációkat nem írok, a hivatalos oldalon megtalálható róla minden információ, ha valakit alaposabban érdekel. Olivér egy kört azért szaladt kínai kópiával, egy darabig ment, mendegélt, de állandóan eldugult, részben a PTFE cső, részben a rossz furat megmunkálás miatt. A végén annyira, hogy ki sem tudta tisztítani, akkor jött az eredeti E3D V6.

A gépeink alapját képező vázelemek Olivér esetében rozsdamentes 3 mm-es KO33-ból készültek, hogy ne kelljen festeni, mert büdös lesz a panelban. Nálam mindegy volt, így jófajta 4-es ukrán lemez lett, talán Zsiguli motorháztetőket is daráltak bele keleti szomszédaink.

A váz kiválasztását a motorok és elektronika követte. A léptetőket viszonylag hamar letudtuk, öt-öt darab Nema 17 személyében. A vezérlőelektronikán és Arduino shielden sem agyaltunk túl sokat. Meg lehet venni a kínait, abból is van több fajta, sztereotípiákat tökéletesen tükröző elégős, házat felgyújtós típustól kezdve a korrektebb darabokig. Hosszú távon nem érdemes spórolni vele, kritikus alkatrész. Olivérnél a kínai elektronika az első vagy második nap megmutatta magát, elkezdett égni a tápcsatlakozó, egy darab harmatgyenge csatlakozón kapta a bed és hotend a fűtéshez az áramot. A forrasztások csúnyák voltak, rossz anyagminőséggel fűszerezve.

A tutit Spanyolországban lehet megtalálni. A Staticboards oldalán választhatunk akár Arduinoval egybeépített változatot, vagy különálló már meglévő Megához passzoló shieldet. Mindkét esetben nagyon szép és betonbiztos iparosmunkát adnak ki a kezeik közül. Az elérhető alkatrészek közt levő ATX Board sem elhanyagolható fejlesztés, a 24 pines tápot rákötve, azonnal rendelkezésünkre áll két USB port a további eszközöknek (például Rapsberry Pi, webkamera, stb.), kivezetésein elérhető PS_ON, GND, 3,3V, -12V, 5V, és persze a nyomtatót tápláló csatlakozók, mindez egy helyen, könnyedén, akár egy mozdulattal elintézhető ATX táp cserével.

A Staticboards féle MK2B fűtőlap szintén meggyőző választásnak bizonyult. A későbbiekben ki fog derülni miért, ugyanis Olivér futott egy kört kínai variánssal.
A lineáris csapágyak, GT2 fogasszíjak, végálláskapcsolók és vezetékeik beszerzésének nincs jobb módja, mint Kína, könnyen találhatunk rájuk eBayen, Aliexpressen, akár csomagban vásárolva, vagy egyesével kiválogatva a nekünk szimpatikus változatokat. Jó eséllyel a hazai boltok polcain ugyanezekkel lehet találkozni többszörös áron.

A csavarokért nem kell a világ végére menni, bármelyik helyi bolt megteszi. A teljes géphez elegendő csavart nagyjából 2000 forintból meg lehet úszni. Szerszámok elengedhetetlenek, multiméter, imbuszkulcsok, bitfejes csavarhúzó, dugókulcs készlet, forrasztóállomás és egy kisebb műszaki rálátás, nagy adag kitartás, és persze mi magunk, aki végül működő gépet épít az alkatrész-rengetegből.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!