A mai nappal bezárólag 6 évadon van túl a sorozat és a 7. évad 4. epizódját is láthattuk. Viszonylag rövid idő alatt bedaráltam ezt a mennyiséget, hozzáteszem az 1. évad 6 részes, a többi 16 epizódos évadokat jelent. Igen addiktív a sorozat, ezért nem esett nehezemre a fogyasztás, bár sokszor a fáradtság (mint munkából hazaérő jómunkás-embör) az élmény rovására ment. Este fél 10 után még elcsúszott 3-4 epizód, ez részemről ebben a korban nagy szónak számít. Szóval a sorozat nagyon jó, hatásos és kíváncsian várom a folytatást.

Aki esetleg nem ismerné a sztorit, annak röviden pár mondatban összefoglalnám:

Főhősünk, Rick egy elhagyatott kórházban tér magához és rá kell jönnie, hogy a városa elesett egy titokzatos kór terjedésének következtében. A fertőzött betegek immáron zombiként (kóborlóként) térnek vissza élő emberi húsra áhítozva. Rick a szörnyű felfedezés után elhatározza hogy megkeresi családját.

Zombik. Tizennyolcas karikás sorozat! Szakadnak a belek, kifordulnak a zsigerek, csonkított holttestek és zombik állandó díszei a környezetnek. Tehát adott és elvárt a kemény vérengzés, hentelés, de nem ez a sorozat fő erénye. A remekül összerakott karakterek és a dráma az, ami a legnagyobb erőssége a történetnek. A megmaradt emberek nagy része csoportokba verődve próbál boldogulni, az addig kényelmes hétköznapi életükből kiszakadva akarva akaratlanul felfedik valódi, olykor már állati énjüket és mindent megtesznek a túlélésért. A természet régi rendje módja szerint a gyenge elhullik az erős életben marad. Főhőseink mind egytől egyig szembesülnek a kegyetlen valósággal és olyan cselekedetekre kényszerülnek, amelyek lassan az őrület felé sodorja őket. Nincs megnyugvás egy pillanatra sem, nem lankadhat a figyelem, mert az végzetes lehet mindenki számára. A történések előrehaladtával pedig szembesülünk a szereplőkkel együtt, hogy a legnagyobb veszélyt mindig is maga az ember jelenti. Nincs nála kegyetlenebb és számítóbb lény a világon. Egy szereplő sincs biztonságban, bármikor eleshet bárki. Mire megkedvelnénk egy karaktert, már villámként hasít belénk az érzés, amikor egyik pillanatról a másikra eltávozik. Természetesen vannak karakterek, akiknek a távozásukat a másvilágra prognosztizálni lehet, de igen keményen nyírbálják kedvenceinket is. Az egész szériára jellemző módon folyamatosan fejlődnek vagyis inkább változnak a karakterek nem (feltétlenül) a jó irányba. Ilyen értelemben nincs is igazán jó irány, jó döntés. Simán csak nehéz döntések vannak, amelyek szép lassan elszívják az emberi lélek minden jóságát. Soha nincs jó megoldás, az ember sötét énje mindig előjön és egyre inkább előtérbe kerül.

Egy hétköznapi esetet szeretnék megosztani Veletek, ami a kedves párommal esett meg a minap. Egy tipikus “vásárló reklamál a kereskedőnél” szituról van szó, ami igencsak tanulságos lehet sokunk számára.

A pici lányunk nemsokára betölti a 20 hónapos kort. Itt a tavasz, jön a jó idő, lehet kimozdulni végre a szabadba és a gyermekkellék repertoárunkból még hiányzott a biciklire szerelhető gyermekülés. Ezen hiányosságokat pótolván a párom a helyi vas-műszaki kereskedésben vásárolt egyet. Körülbelül 2 hét után úgy esett, hogy a biztonsági zár műanyag záró része letört, tovább nem lehetett biztonságosan rögzíteni úgy, hogy a lányunk ne tudjon szabadon forgolódni az ülésben, további használata több, mint balesetveszélyes lett volna. A termékre 1 év garanciát állítottak ki az üzletben, remek, gondoltam magamban, amikor a párom közölte hogy járt a gyereküléssel. Én dolgoztam az esetkor így páromra maradt az ügyintézés. A picivel az oldalán másnap délelőtt vissza is ment az üzletbe az üléssel, elmesélte a történteket az épp dolgozó tulajdonosnak, legyenek kedvesek kicserélni az ülést egy másikra. Ő hanyag eleganciával elutasította azzal a válasszal, hogy a nem rendeltetésszerű használattal ők nem tudnak mit kezdeni, forduljunk a gyártóhoz, keressük őket, ők így terméket nem cserélnek ki. A párom nem reagálta le megfelelően, nem állt a helyzet magaslatán és sírva, megalázva volt kénytelen elhagyni az üzletet. Ezt követően szereztem tudomást a történtekről, mivel dolgoztam nem igazán tudtam segítségére lenni, pedig szivesen ott lettem volna, nyomatékosítva jelenlétemmel az eset megoldását. Szerencsére a párom aztán higgadtan és magabiztosan átgondolta a helyzetét és a helyi fogyasztóvédelmi kirendeltségnél kért telefonos eligazítást az üggyel kapcsolatban. Az ügyintéző tájékoztatta, hogy az üzletnek kötelessége a garanciát figyelembe vennie és olyan megoldást kínálni, ami nekünk vásárlóknak megfelelő kompenzálást biztosít: pénzvisszafizetés és termék cseréje is ide tartozott. Ebédidőben haza tudtam ugrani és addig vigyázni a kislányra míg párom visszament az üzletbe és élve a vásárlói jogával megoldást eszközöljön ki a gyermeküléssel kapcsolatban. A kislányom épp délutáni szundikáját töltötte, gondoltam leheveredek mellé addig én is míg a párom megvívja a kis harcát. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a kedvesem a lábamat simogatja. Felébresztett. És büszkén adta tudtomra, hogy az ülést kicserélték, mehetek azt felszerelni, aztán iparkodjak menni vissza dolgozni XD.

Üdv! Létrehoztam egy wordpress hobbi oldalt, amihez szerzőket keresek különféle témákban. Egyenlőre az oldal kezdetleges formában van, de már formát öltött. Egyfajta könnyed magazin oldalt képzeltem el, amolyan "kocsmatémákkal", mint például a sport (labdarúgás), sportfogadás, autó-motor, tudomány, humor, konyhagasztronómia, erotika, de akár érintőlegesen a politika és különféle társadalmi témákat is érinthetően.

Aki érez magában egy kis ambíciót és volna kedve írogatni cikkeket, elemzéseket, ki szeretné magát próbálni egy kis honlap tartalom feltöltésben, cikkírásban, az jelentkezzen nálam itt hozzászólásban vagy privátban. Nagyon szivesen meghallgatok véleményeket, ötleteket is a témákkal, honlapszerkesztéssel kapcsolatban.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Sokat olvasgattam mindenféle oldalon külömböző véleményeket a jelenlegi zenei streaming szolgáltatásokról, hogy kiderüljön számomra van e lényegi különbség közöttük és vajon érdemes e kipróbálni őket. A válasz határozott igen, hiszen mindegyik általam használt szolgáltatás rendelkezik ingyenes próbaidőszakkal. A Google Play Music 30 napos próbaútjának végén azonnal beneveztem a Spotify 7 napos ingyenes, plusz 1 euróért cserébe még 3 hónapos prémium szolgáltatására. Az első szempontom, a zenei minőség alapján mindkét streamer azonos szintet hoz, felhasználói élmény alapján pedig egyértelműen a Spotify a nyerő. Kifejezetten tetszett, míg az asztali klienst futtattam, addig a mobilos app teljes értékű távirányítója volt annak. A próbaidőszak meggyőzött arról, hogy ez a szolgáltatás bizony meg fog érni havi 1500 forintot. Aztán jött a Tidal.

[Klímára fel! Első rész itt]
Igazából a vásárlást követően szinte egymást követték az események. Eszembe jutott egy régi, gyerekkori haverom, aki suli után egy hűtőket szervizelő cégnél helyezkedett el és a legutolsó emlékem róla az, hogy klímákkal is foglalkoznak. Évek teltek el, mióta utoljára beszéltünk, telefonszámom nem volt. Maradt a közösségi forrás, ahol azonnal nyomára bukkantam a régi cimborának. Bingó!

2015. július 25. Szombat, a készülék vásárlásának a napja, aznap már le is informáltuk egymást a cimborával és most már mondhatni klímás szakemberemmel, vasárnap el is jönne akkor felmérni, de nem ígér semmit, amíg nem látja a helyszínt, meg egyébként is bolondok a háza, mert kánikula és mindenki klímát akar, de MOST! XD

2015. július 26. Vasárnap jött is. Kb. 5 perc alatt sikerült megállapodni a beltéri, kültéri egység elhelyezésében. Hozzátartozik a történethez, hogy igazából az előző lakók sem bírták klíma nélkül, a kül. és beltéri helye a falon látszódott, tehát az elhelyezés adta magát. Ígéretet kaptunk, hogy jövő héten valamikor eljönnek segéderővel és akkor megejtik a beszerelést. Így is történt.

Soha nem voltam klímapárti. Még az autóban is utáltam használni, meglehetősen érzékeny vagyok rá. Az elmúlt napok, illetve az idei nyár hőhullámai viszont arra az útra vittek, hogy bizony be kell egyet üzemelni a lakásunkba. Ez az év az első olyan év, amikor már nem ketten vagyunk a párommal, hanem a kislányunkkal együtt már hárman és bizony megszenvedték eddig az idei nyár melegét.

Nem volt kérdés, klíma kell. Volt eddig három hőhullám, az utolsó volt szerintem a legkeményebb, de már prognosztizálják a következőt. Nade kanyarodjunk vissza az elhatározásig és a vásárlásig, ami nem éppen követendő példa, abból kifolyólag, hogy nem hosszas mérlegelés, utánajárás után történt a vásárlás, hanem hirtelenfelindulásból, ami nem kevés kellemetlenséget hordozhat magában hosszútávon.

2015.07.24. reggele a sokadik reggel volt már, amit úgy éltem meg, mint aki már nem aludt napok óta (és valóban), tizedik napja tombolt a hőség. Az albérleti lakásunk (önkormányzati „fészekrakó" program keretein belül) kétszintes; a tetőtéri hálószoba a három ablakával délnyugati fekvésű, második legnagyobb helyisége a lakásnak, egyben a legnagyobb hőforrása is. Volt olyan délutáni időszak, amikor 37°C-ot!!! mutatott a fent elhelyezett hőmérő, mindezt úgy hogy az ablakokon sötétítőket helyeztem el, tehát közvetlen napfény nem jutott be. A legnagyobb baj mégis az volt, hogy estére sem hűlt vissza a lakás, ablakok hiába voltak tárva-nyitva a kereszthuzat reményében, de a levegő meg sem mozdult. A pici nem tudott aludni (sem jó étvággyal enni), így ez kihatott ránk is. Az éjszakák kezdtek őrjítően elviselhetetlenek lenni.