Korábban nem foglalkoztam a felelősséggel. Nem érdekelt. Úgy voltam vele nekem teljesen mindegy, mi lesz. Mondhatom úgy is nem gondolkoztam előre. Elveszítettem egy igen fontos dolgot az életemből, ami igazán nagy ürességet hagy maga mögött. Próbálkozom pótolni, de nem lehet. Az én hibám tudom, későn kaptam észbe. Ezúton szeretnék tiszteletet nyilvánítani, mert itt nőttem fel, itt lettem az aki vagyok. Nem fogom soha többet megemlíteni, az életem folytatódik máshol. Folyik a munka már, máshol, más csapattal, másra készülünk, más közönségnek. Mindenesetre egy bejegyzést megérdemelt a dolog.
Szeretem az ilyen bejegyzéseket, amiről kb. az író tudja egyedül, hogy miről szól...
Rip and tear