A történet lényege annyi, hogy volt egy Nokia 8800 Sirocco telefonom, amit úgy gondoltam, hogy elcserélek valami másik emberi telefonra.
Az ok, amiért megváltam tőle az konkrétan az volt, hogy ugyan szép telefon, de az akkumulátor üzemideje hívások esetén jó, ha a 30 percet veri!
Ajánlatokat sorban kaptam a cserével kapcsolatosan. Ezekből párat emelnék csak ki. Természetesen az adatvédelem miatt a neveket megváltoztattam!
Zárójelben pedig az egyéni megjegyzéseimet fogom írni.

Attila esete!
Attila: Szia! Érdeklődnék, hogy elcseréled-e a telefonodat egy Clatronic HAS 2712 hajformázóra? Esetleg még olyan ötszáz forintot (Hogy mi?) rá tudnék dobni.
Én: Halli! Mivel ez az egy telefonom van és ezen kívül nagyjából maximum egy centi hajhosszúságom van, valamint az ár-érték arány nálad súlyosan csorbát szenvedett így sajnos, vagy sem de ez az üzlet így tárgytalan!
Attila: Szia, Attila vagyok ismét! (Ki hitte volna?) Azért írok, hogy találtam még itthon Beurer FW20-as típusú lábmelegítőt. Esetleg még ezt tudnám mellé adni az ötszáz forint helyett. Bolti ára amúgy 10.000 forint tehát nagyon jó üzlet lenne neked! (Hát hogyne...)
Én: Üdv... Hát Te tényleg Isten ostora vagy... Leírtam, hogy ez az egy telefonom van! Ebből következik, hogyha megválok a telefonomtól, akkor nem lábmelegítés közben szeretném a hajamat formázni! Szóval hanyagolj az infantilis ajánlataiddal!

Péter esete!
Péter: Szia! Azt szeretném megkérdezni (Már rosszul kezd…), hogy a 8800 meg-e van még? (Meg-e van?! Szép magyarosan, ahogy illik!)
Én: Szia! Természetesen megvan.
Péter: Hello! A telefonodért cserébe fel tudnám ajánlani egy vagy maximum két hétre azt, hogy kitakarítom a lakásod, ha neked jó! (Mit csinálsz?)
Én: Hali! Nem kell elszomorodnod, de ez az ajánlat engem marhára nem érdekel! Azt ugye Te sem gondoltad komolyan, hogy majd valami ismeretlent beengedsz a lakásodba és majd az fog neked ott takarítgatni? Egyébként is van porszívóm, felmosóm, és így abszolút tárgytalan az ajánlat.
Péter: Kár. (Mondta varjú…) Nagyon sajnálom! (Hohó! Hát még Én…) Pedig tényleg ügyesen takarítok. (Remek. Amúgy nem volt kérdés…) Négy éve egy cégnél dolgozom takarítóként és még sosem volt rám panasz. (A kis sztahanovista karrierista Rambo…)

Judit esete!
Judit: Üdvözlöm! Érdeklődnék, hogy a készülék megvan-e?
Én: Szia! Meg!
Judit: Üdvözlöm! (Beakadt a bakelit…) Érdeklődnék, hogy a készülék ütésálló? (Persze! És élettartam garanciát ad a Nokia…)
Én: Üdv! Ez a készülék egy trendi vagy úgymond luxus mobilkészülék volt a maga idejében. Ebből adódóan nem ütésálló!
Judit: Üdvözlöm! (Fú…) Érdeklődnék (Sosem adod fel?), hogyha ilyen Invisible Shield fóliát teszek rá akkor karcálló lesz? (Sőt még az AK47-es lövéseinek is ellenáll!)
Én: Szia! Nem! Az a kijelző védő fólia nem erre a készülékre lett kitalálva!
Judit: Hát akkor mire? Melyikre jó?
Én: Az iPhoneokra leginkább is…
Judit: Most akkor Nokia vagy iPhone?
Én: Tessék?
Judit: Ön Nokia telefont árul a hirdetése szerint. Miért akar nekem iPhonet eladni, (Kicsoda?) ami sokkal drágább készülék? Ráadásul nekem nem is kell iPhone! (És ezt ki kérdezte?)
Én: Én személy szerint egy darab Nokia 8800 készüléket cserélek egy másik készülékre. Nem írtam sem a hirdetésben sem itt, hogy iPhoneom lenne!
Judit: Sajnálom! (Ó… hát még Én!) Nekem nincs iPhoneom amit az Ön Nokiájára cserélnék. És amúgy is vegye tudomásul, hogy egy drágább telefont nem fog senki egy olcsó telefonra cserélni!!! Viszlát!
(Te szent szar! Mennyit tetszett inni? Elmúlt már a szilveszteri buli mindenhol!)

Kálmán esete!
Kálmán: Szióka! (Fúúú… Ne kívánd a halálom!) Elcserélnéd velem a telefonodat egy Clatronic HS 2631 típusú porszívóra? (A hajformázó után vagy a hülye eladók üldöznek engem vagy a Clatronic márka…)
Én: Szia! Nem!
Kálmán: Miért?
Én: Azon egyszerű oknál fogva hogy csak ez az egy telefonom van, és egy másikra szeretném cserélni!
Kálmán: Képet tudnál küldeni?
Én: Nem! Mivel fotózzam le, ha csak ez az egy telefonom van?
Kálmán: Árba mennyit kérsz érte? (A csere szó ennyire nehezen értelmezhető dolog?)
Én: Nem eladom, hanem elcserélem! Pénz nem érdekel jelenleg!
Kálmán: Miért? (Jesszus basszus…)
Én: Te komolyan az idegeimre akarsz menni? Azért nem érdekel pénz, mert nekem csak és kizárólag másik telefon jó! Nem akarok még járkálni és másikat venni! Ennyi!
Kálmán: Amúgy megtalálsz a Facebookon! (Ne akarlak! De amúgy mi a picsának keresnélek meg?)
Én: További kellemes üzletelést! Valaki mással… Pá!

Béla esete!
Béla: Megvan még? (Semmi hello, vagy tedd teherbe a nőnemű szülőegységed vagy valami ilyesmi…)
Én: Neked is, szia, vagy valami hasonló!
Béla: Megvan még??? (Bikini - Nem lesz ennek jó vége)
Én: Már nincs!
Béla: Hogyhogy?
Én: Múlthéten jött meg, aztán a hétvégére már el is múlt.
Béla: Nem értelek. (Azt nem csodálom!)

Nos, ez csak pár a körülbelül harminc levélből, amit kaptam.
Természetesen megértem, hogy egyes emberek próbálnak a saját dolgaiktól megválni, mert esetleg más azt tudja is használni. De azért egy kis ész vagy valami hasonló nem ártana!
Remélem, egyszer elérkezik az a jó világ, amikor egyes emberek nem lábon fogják kihordani az agyhalált!
Természetesen a telefont másnap sikerült elcserélni és mindketten, mint új tulajdonosok örülünk a telefonunknak.