Időnként felmerül a kérdés, hogy szükség van-e a 20Hz alatti mélyek átvitelére, hiszen úgyis csak 20Hz-ig hallunk. A szokásos érvek (érveim) általában ezek: "...ebben az esetben 20Hz-en már 30%-ot esik a hangerő, 45 fokos a fázistolás, csoportfutási anomáliák lépnek fel, térhatás, stb..."
Most viszont más irányból közelítem meg a kérdést: mi is történik a jel amplitúdójával?
Ha a zene tisztán szinusz jelekből állna, nem is történne semmi különleges. De mi van, ha egy szintis, gitáros limiterrel torzított basszussal akarja sokkolni a hallgatóságot?
Ebben az esetben négyszög jeleket kell reprodukálni.
Az alábbi ábrán az látható, hogy hogyan torzul el egy 62,5Hz-es és egy 20Hz-es négyszögjel, amennyiben az erősítő alsó határfrekvenciája 20Hz (-3dB).
A 3 amplitúdó természetesen egyforma, hisz ugyanaz a jel, az eredeti négyszög jel pedig az erősítőt 50W-tal terhelte.
Mivel az erősítő a gyenge mély-átvitele miatt nem tudja tartani a kimenetén a DC szintet, a hangszóró membránja visszaesik középre, így a teljes amplitúdó nem oszlik meg az előre-hátra mozgás között. Vagyis akár kétszer nagyobbat leng a membrán.
Az eredetileg 50W-os jel akár 200W-tal is terhelheti az erősítőt, a hangsugárzót.
A nagyobb kivezérlés, membrán-mozgás a torzításban is megteszi a hatását. Eközben pedig a hangerő még csak nem is nőtt (sőt: csökkent), csak a wattokat sikerült felemészteni.
