Hát ránézésre nem semmi..

Nem vagyok szakértő és a nem high end erősítőm kézikönyvében az olvasható, hogy minimum 100 dB a jel-zaj viszonya.

Ezen hallgatva, a tömörített hanganyagot csak ilyen szempontból vizsgálom.
Akkor a zaj középtartományban ronthatja a felharmonikusok minőségét?
Jól értem?

■■■ pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

A zaj az nem igazából kever be semminek...legalábbis ilyen alacsony szinten. A zaj az "sssshhh", meg elfedhet hangokat, de más hatása igazából nincs.
A felharmonikusokat a torzítások befolyásolják. Ha egy hangszer hangja torzított, az azt jelenti, hogy a hangszer hangszínében olyan felharmonikusok jelennek meg, amik eredetileg nem, vagy más hangerővel voltak jelen. Szerencsés esetben ezek 2-4-6...stb, vagyis páros felharmonikusok, ezek összecsengnek az alaphanggal, rossz esetben viszont páratlan szorzatai az alaphangnak, ez disszonáns, ezért durva és sokat ront a hangminőségen. A frekiátvitel anomáliái, és a torzítás együtt úgy megváltoztathatják a felharmonikusok arányát, hogy egy zongorából csembaló lesz, vagy gitár.
A CD szabvány asszem 40-50dB dinamikát engedélyez, ehhez képest a -100dB zajú erősítőd még mindig 1000-szer jobb.

Csak érdekességként írom az alábbiakat:
A CD négyszögekből rakja össze a szinuszt. A négyszögjelet fourier-sorba fejtve tisztán csak páratlan felharmonikusokat tartalmaz. Ha megnézed az 1kHz-es mérésemet (első fekete kép a spektrumról) meg is vannak a tüskék: 3kHz, 5kHz, 7kHz, stb.
Tehát ezért van, hogy ezekből már 0,05% is nagyon sok, torz, míg pl egy csöves erősítő 1% torzítása nagyrészt páros harmonikusból áll és jól szól. A tranzisztoros erősítőknél megint csak a páratlanok dominálnak inkább, 0,1%-os torzítású már nem nevezhető jónak.
CD: már nincs meg az a mérés, de mivel a CD kvantált jelből építkezik, az is látszott, hogy pl 0dB- 0,01% a torzítás, tized hangerőn már 0,1%, század hangerőn már 1%, ezred hangerőn már 10%. Ami már nagyon durva. Ezért is nem lehet lemenni a dinamikával idáig, hiába is írják a 100dB dinamikát, meg jel/zaj viszonyt.

Bocs a bőbeszédűségért, meg, ha olyat írtam amit ismersz, csak időnként nem árt feleleveníteni, hátha más is olvassa.

Sok érdekeset írtál. Jól értem, hogy a páros felharmonikus torzulása egy olyan hang torzulása, ami a fül számára úgymond jelen van "máshonnét" is, ezért nem lesz zavaró?
A páratlan pedig nincs máshol, ezért az egyből kihallatszik, más lesz a hangszer jellege emiatt?
Vagy félre értettem?

■■■ pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

Ezt így értsd:
Leütöd a zongorán az "A" hangot. Ez 440Hz. Ennek a második harmonikusa 880Hz. Ez az egy oktávval feljebbi "A" hang, a kettő összecseng, harmonizál. 1760Hz a 4. harmonikus, ez a még 1 oktávval feljebb lévő "A" hang. Leütöd egyszerre mind a 2-t, vagy 3-at a zongorán, ez szépen szól, összecseng, ez egy akkord.
Ha most a 440Hz mellé megszólal a 3. felharmonikus az 1320Hz. Ez a másfél oktávval feljebbi "F", vagy "Fisz" (vagy lehet, ilyen hang nincs is a zongorán). Leütöd, ez ronda, disszonáns. Annyira, hogy még ha a leghalkabban ütöd le, akkor is meghallod a disszonanciát. És minden páratlan szorzóra így lesz.
Ezért a páros harmonikusokból akár több százalék torzítás is összejöhet, lehet ettől teltebb, melegebb a hangja egy csöves erősítőnek.
A páratlanból meg már 1% is rengeteg.

Értem.
Köszönöm az infót!
Remélem, írsz még hasonló témában cikket, valahogy nem akad bele az ember ezekbe az infókba.

■■■ pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt