Előszóként:

Bár nem egy mai írás, de azóta sem a fizika nem változott, sem az akusztika törvényei. És továbbra is a dinamikus hangszórók adják a hangdoboz-gyártás gerincét.

A három kívánság

- Mese felnőtteknek a mélyhangsugárzó dobozokról -

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás - és egyéb - tengereken innen ugyan, de a háziasszonyok türelmének határán messze túl, volt egyszer egy legény, aki nagyon szeretett volna egy pár jó hangdobozt.
Annyit törte és annyian telebeszélték már a fejét, hogy végül úgy érezte magát, mint egy erősítő, amit elfelejtettek kikapcsolni. Hogy kikapcsolódjék, elment sétálni a közeli erdőbe. De ott is a hifin járt az esze, és folyton ilyesmiket kérdezett magától:

- Kis hangdobozt szerezzek-e vagy nagyot?
- Minek a nagy, ha a kicsinek a hangja is elég mélyre lemegy?
- Elegendő-e a 40 wattos is, avagy legyen inkább 100 wattos?
- És mekkora erősítő kellene hozzá? Hiszen nem a király tánctermében fogom használni, hanem egy lakótelepi lakásban.
- És vajon jól teszem-e, ha a zárt doboznál maradok? Nem járnék-e jobban mégis egy bassz-reflex-dobozzal, vagy éppenséggel egy labirintussal, amit transzmissn lájn-nak is nevezhetnék, ha elegánsabb vendégeim érkeznek?

Itt tartott gondolataiban, amikor észrevette, hogy egy öregasszony verítékezve cipel a hátán egy súlyos köteg violinkulcsot. Önzetlenül a segítségére sietett (hiába, aki a hifit szereti, rossz ember nem lehet), és lám, kiderült, hogy az anyóka nem más, mint a nagy hatalmú Akusztika tündér.
"Jó tett helyébe jót várj. Amplitúdó decibel - mondd meg gyorsan, hogy mi kell."
"Három kívánságom. van - mondta a legény -, azt kívánom, hogy a hangdobozom a lehető legkisebb legyen. És a basszusa menjen minél mélyebbre. És minél kisebb erősítőre legyen szükségem hozzá."
"Sajnos - felelte a tündér -, manapság a mesében is érvényesülnek a takarékossági szempontok. Teljesíthetem ugyan három kívánságod bármelyikét, de semmiképpen sem a hármat egyszerre. Gondolkozz rajta, aztán gyere vissza. Csak mondd ki a varázsigét: Q=0,7 - és máris megtalálsz."

A legény azonban azóta sem ment vissza az anyókához, mert nem tudta eldönteni, mit kívánjon inkább. Hát itt tart a hangszórótechnika, amióta kikeveredtünk az erdőből.

Minthogy a mélysugárzókon nagyon sok múlik - főleg ezek szabják meg a dobozméretet, az egész hangdoboz árát és tulajdonképpen az erősítőét is -, nyilván senki sem lepődik meg, amiért ma este a mélysugárzókról mesélünk. S hogy miért folyamodtunk éppen a mese műfajához? Talán mert a hangdoboz-piacon jobbára még ma is a misztikum uralkodik, noha az igazi bölcs varázslók ma már egyetértenek abban, hogy a mély hangok becsületes reprodukálásához nem mágiára van szükség, hanem matematikára - a gyakorlatban persze azért nem ilyen egyszerű a dolog. A keresztváltóra esküszünk, hogy az alábbiakat jeles bűbájosok irományai nyomán vetettük papírra. Bűvös ábráink többségét a KEF boszorkánymestereitől oroztuk; ezeket találtuk a legszemléletesebbeknek. (A rend kedvéért itt tisztázni szeretnénk a terminológiát.
Hangszórónak magát a csupasz meghajtó elemet, mondhatni: a rendszer motorját nevezzük. A hangszóró-doboz: amibe a motort beleépítik. A komplett rendszer neve hangsugárzó, illetve - hiszen mindenki így használja - hangdoboz. Amikor tehát dobozról beszélünk, a hangszórót is beleértjük, kivéve, ha magáról a dobozról, annak megépítéséről-kialakításáról van szó - de ez a szövegből amúgyis kiderül.)

A varázsige: Q=0,7.

Abból induljunk ki, hogy minden abrakadabra ellenére a mai napig sem találtak ki jobb mélyhangszóró-típust a mindenki által ismert dinamikus hangszórónál. Az egyre magasabb frekvenciákon megvan ugyan az a jellemző tulajdonsága, hogy a membrán felülete nem egységesen mozog előre-hátra, hanem kiszámíthatatlanul táncol össze-vissza. De az alsó oktávokban (mindaddig, amíg a membrán mérete kisebb, mint a benne terjedő hang hullámhossza). egységes, merev felületnek tekinthetjük, afféle dugattyúnak, amely előre-hátra pumpálja a levegőt.
Az előre-, illetve hátrafelé sugárzott mélyhangok kioltanák egymást (akusztikai rövidzár), ezért el kell elválasztani őket egymástól. Erre szolgál a hangszóró-doboz. Vannak ugyan, akik tölcsért illesztenek a hangszóró elé, de ennek inkább a térhangosításban, semmint a hifiben van jelentősége. Mások hatalmas, több négyzetméteres lapra, "hangfalra" szerelik a mélyhangszórót, vagy éppenséggel beépítik két szoba közé a falba (emelje fel a kezét, akinek van erre a célra egy fölösleges szobája) - a közönséges halandók viszont általában kiegyeznek valamiféle hangdobozzal. Abban már szabad kezet ad a fizika, hogy a hangsugárzók három alapvető jellemzője közül - dobozméret, határfrekvencia, hatásfok - kettőt szabadon választhatunk meg, a harmadik rovására.
A hangdoboz nagyon rossz hatásfokú "gép": alig egy-két, nem ritkán csak néhány tized százalékot hasznosít az erősítő teljesítményéből. (Ugye, így már nem is olyan sok az a 80-100 watt?!) Ha csökkentik a
doboz térfogatát, akkor a változatlan mennyiségű és minőségű mélyhangért az erősítő nagyobb teljesítményével kell fizetnünk, feltéve, hogy a hangszóró egyáltalán képes lesz elviselni azt. Erre utal a hangdobozokon wattban feltüntetett adat, amely a rendszer villamos terhelhetőségét jelzi, nem pedig az akusztikus teljesítményt. Más kérdés, hogy jó minőségű 40 wattos hangdobozok a zenei csúcsok pillanatában akár több száz wattos erősítőteljesítményt is felemésztenek!

Jó mélyhang átvitelen azt értjük, hogy a hangsugárzó frekvencia jelleggörbéje még a basszus-tartományban is egyenletesen fut - tehát kiemelés sem lehet rajta! Sajnos, ha ezt betartják, a görbe elég hamar lekonyul.
A tervezők ezen úgy segítenek hogy a mélysugárzó rendszert többé-kevésbé csillapítatlanul tartják. A doboz ilyenkor alul "ütni" fog, tehát több, sőt, valamivel mélyebb basszust is produkál, de ez nem az igazi: a meglendülő membrán "túlszalad", berezonál, nem képes idejében megállni.

A rezgések csillapítatlanságának mértékét a Q (Quality) faktor azaz jósági tényező adja meg (I. rajz. Minden rajz és ábra a következő oldalpáron található.) A Q=0,5 rendszernek nincs rezonanciafrekvenciája, a jel időbeli lefutása úgyszólván kifogástalan - csak az a baj, hogy a basszus túl hamar elfogy. A 0,7-es Q a
maximálisan lineáris görbének felel meg. Tulajdonképpen már ez is megalkuvás: csak a frekvenciagörbe ennyire sima, a fázismenet már nem ennyire tökéletes. Még elfogadható a Q=1 érték, amely némi "beütés"
árán valamelyest megnyújtja lefelé a frekvenciasávot, - természetesen tovább rontva a rendszer tranziens tulajdonságait. Ha még ezután is növeljük a Q értékét, a rendszer egyre csillapítatlanabb lesz. Kényszerűségből ilyenre tervezik szinte kivétel nélkül az összes minidobozt.
A nagyobb csillapítás (azaz a kisebb Q-érték) mellett szól még néhány körülmény. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a józanul tervezett hangdobozok is azonnal ütni kezdenek, amint erősebben hajtjuk őket. Újabb érv, hogy a jobban csillapított hangdobozok hangját kevésbé befolyásolja a terem akusztikája, könnyebb megtalálni a helyüket a szobában. És mégis: a legtöbb rendszer (a Spendor BC1 is) jóval csillapítatlanabb a kelleténél.
Mi ennek az oka?

Sajnos, a három fő jellemzőt csak akkor kombinálhatjuk szabadon, ha módunkban áll itt-ott hozzájuk igazítani a hangszóró többi paraméterét, elsősorban a mágneses indukció (gyakorlatilag a mágnes)
erősségét, a mozgó rendszer (lengőcséve - membrán) tömegét, továbbá engedékenységük mértékét.
A hangdoboz-gyártók többsége minthogy készen veszi a hangszórókat, jóval kevesebb optimális kombináció között válogathat, és hol ebben, hol abban, de megalkuvásra kényszerül. Egy másik szempont: "normál"
méretű dobozokban a legtöbbször olyan mélyhangszórót találunk, amely valójában inkább középsugárzó, és csak egy kis csillapítatlanság árán képes megfelelő mennyiségű basszust produkálni. Ennek ellenére most,
amikor azt kívánjuk bemutatni, hogy a mélysugárzó-dobozok három fő paraméterét milyen árfolyamon csereberélhetjük, teljes mértékben negligáljuk a kényszerű megoldásokat: úgy véljük, a frekvenciagörbének
legalább elvben egyenletesen kell lefutnia.

Egy ilyen optimálisra tervezett zárt doboz frekvencia jelleggörbéje látható az 1. ábrán. A térfogat ezúttal 30 liter, a hatásfok a görbe vízszintes szakaszán nem egészen 0,5 százalék, az alsó határfrekvencia alatt természetesen sokkal kevesebb. A görbe 100 Hz-ig teljesen egyenes, 50 Hz-en 3 dB-t esik, vagyis az akusztikai teljesítmény itt csökken a felére (f3=50 Hz). Jellemző vonása e rendszernek, hogy f3 alatt a görbe egyenletesen 12 dB-t esik oktávonként.

A következő 8 ábra mindegyikén azt szemléltetjük, hogy milyen áron kaphatjuk vissza ezt az eredeti, maximálisan lineáris görbét, ha közben növeltük vagy csökkentettük a doboz térfogatát, a hatásfokot, a
mágnes erősségét és a többi paraméter értékét - illetve ha nem zárt, hanem nyitott dobozba építettük a hangszórót. Ezek persze mind csak példák. A kombinációk, az átmenetek száma végtelen.

1. ábra:
Egy maximálisan lineárisra tervezett, 30 literes zárt doboz frekvencia-jelleggörbéje. Q=0,7. Hatásfok: nem egészen fél százalék. Az f3 frekvancia, azaz a -3 dB-es pont, amelyen a hangnyomás és egyben a hatásfok is a felére csökken, 50 Hz. A görbe azután oktávonként 12 dB-t esik: ez a zárt dobozok jellemzője.
2. ábra:
Kisebb térfogat: kisebb hatásfok
- - - - a térfogatot 30-ról 15 literre szűkítve az f3 pont feltolódik 55 Hz-re. A rendszer nincs kellőképpen csillapítva, a 100 Hz körüli domb még egy oktávval feljebb is érezteti hatását.
. . . . a térfogat ezúttal is 15 liter, de megduplázták a mozgó tömeget. A rezonancia mélyebbre tolódott ugyan, de a basszus most már nagyobbat üt. Még rosszabb, hogy a lineáris sávban 6 dB-vel csökkent a hatásfok, vagyis az eredeti hangerőt már csak négyszerte nagyobb erősítővel tudnánk fenntartani!
. - . - ha az előző módosítások után még a mágnes erősségét is megnöveljük, a gyök2-szörösére (a jó mágnes meglehetősen drága!), visszakapjuk a kiindulásul választott optimális görbét. Végül is annyi történt, hogy a hatásfok 3 dB-t romlott: kétszerte nagyobb erősítőre lesz szükségünk.
3. ábra
Mélyebb basszus: kisebb hatásfok
- - - - minden paraméter változatlan, kivéve, hogy a mozgó tömeget a négyszeresére növelték. Az eredmény egyenlőre nem optimális: a basszus mélyebb lett ugyan, de csillapítatlan, a hatásfok-veszteség pedig horribilis: 12 dB!
. . . . a drágább mágnes (gyök2-ször növelt térerő) ismét segít. A görbe újra teljesen lineáris, a -3 dB pontot egy oktávval lejjebb, tehát 50 helyett 25 Hz-en találjuk, de a hatásfok 9 decibelt romlott, s már alig haladja meg a 0,05 százalékot. Nyolcszorta nagyobb erősítő kívántatik, például 25 helyett 200 Wattos...

I. rajz
Q, azaz rezgő rendszer csillapítatlanságának mértékét mutató tényező. A különböző Q értékekhez nemcsak eltérő frekvenciagörbe, de eltérő fázismenet is tartozik. A vízszintes tengelyen f/fc a relatív frekvenciát jelöli; 1 = a rendszer rezonanciafrekvencája.

II. rajz
Zárt hangdobozt szimbolizáló, leegyszerűsített áramkör rajza.
E, változó feszültség: a teljesítményerősítő hatása a mozgótekercsben (arányos a mágneses indukcióval).
R, ellenállás: az erősítő-hangszóró rendszer csillapító hatása (arányos a mágneses indukció négyzetével).
C, kapacitás: a doboz térfogata.
L, induktivitás: a lengőcséve és a membrán, valamint a meglengetett (külső) levegő tömege, arányos a lesugárzott frekvencia négyzetével.
Az r ellenállás a külső, meglengetett levegő sugárzási ellenállása, arányos a lesugárzott frekvencia négyzetével.
Az i áramerősség a membrán mozgásának sebességét reprezentálja.

.................4.ábra .............................5.ábra ....................................6.ábra
4. ábra:
Nagyobb térfogat: mélyebb basszus
- - - - amennyiben a hangdoboznak csak a könyvespolcon maradt helye, s nem lehet nagyobb 10 literesnél, a különféle paraméterek szabad variálásával még mindig fenntartható a maximálisan egyenes görbe, de a basszust vissza kell fogni: most 74,7 Hz a határfrekvencia.
. . . . ha viszont 100 literes dobozt is megengedhetünk magunknak, ugyanilyen feltételekkel 34,7 Hz-re szoríthatjuk f3 értékét.
5. ábra:
Nagyobb térfogat: nagyobb hatásfok
- - - - ha 100 literre növelhetjük a doboz térfogatát, de megelégszünk az eddigi basszussal (f3=50 Hz), helyette javíthatunk inkább a hatásfokon,
. . . . a 10 literes dobozból viszont csak nagy hatásfok-veszteség árán csalhatjuk elő ugyanezeket a mélyhangokat. A két szélső görbe közötti különbség 10 dB: ekkora különbséget tapasztalhatunk egy 10 és egy 100 Wattos erősítő között!
6. ábra:
Kisebb basszus: nagyobb hatásfok
- - - - mintegy fél oktáv feláldozásával (f3=74,7Hz) számottevően javíthatjuk a hatásfokot. Így kisebb erősítő is elég.
. . . . ha viszont ugyanennyivel lejjebb, 34,7 Hz-re szorítjuk a -3dB pontot, jóval nagyobb erősítőt kell szereznünk. A két szélső görbe között ezúttal is 10 dB a különbség.

.............7.ábra................................ 8.ábra .....................................9.ábra
7. ábra:
A mágneses indukció, mint a konstrukció fontos eleme
- - - - minden paraméter olyan, mint kiinduláskor, kivéve, hogy a mágneses indukciót a gyök2-szeresére növelték. A basszust ezáltal túlcsillapították, a mélyhang elfogyott, igaz viszont, hogy a hatásfok a lineáris sávban a kétszeresére nőtt (+3 dB).
. . . . a gyök2-szeresével redukálva a mágneses indukció értékét - azaz, például ha olcsóbb mágnest használunk a kelleténél -, előáll a jól ismert, rosszabb hatásfokú, csillapítatlan basszusú rendszer.
8.ábra:
Zárt doboz - nyitott doboz
. . . . ugyanaz a 30 liter, ugyanaz a határfrekvencia (f3=50 Hz), nagyjából ugyanaz a hangszóró - egyes paramétereit csak annyiban módosították, hogy nyitott dobozból sugározza le a maximálisan lineáris basszust. A hatásfoka 5 dB-vel jobb, tehát ugyanakkora erősítővel csaknem háromszorta nagyobbat szól. A konstruktőrnek természetesen jogában áll lemondani a jobb hatásfokról, vagy legalábbis a nyereség egy részéről, s ehelyett inkább csökkentheti a doboz térfogatát, vagy még inkább: lejjebb nyomhatja a határfrekvenciát. Ez indokolt is, hiszen - érdemes megfigyelni! - f3 alatt a görbe sokkal meredekebben zuhan, mint a zárt dobozé!
9. ábra:
"Egy lyuk, és más semmi!"
Mint látjuk, a basszreflex-doboznak nem az a lényege, hogy egy zárt dobozt meglékelnek.
- - - - az optimálisra tervezett zárt dobozon reflex-nyílást vágtak. A nyílás rezonanciája éppen a hangszóró szabadon mért rezonanciájának felel meg. A határfrekvencia mindössze 10 százalékkal tolódott lejjebb, de a basszus máris csillapítatlanabb, s ugyanakkor nincs semmi nyereség a lineáris sávban
. . . . a reflex-nyílás kétszeresre bővítésével már csak rontani sikerült az eredményen. A megoldás: radikálisan újratervezni az egész rendszert.

Amit idáig meséltünk, annak matematikai alapja van. A mélysugárzók pontosan úgy viselkednek, mint bizonyos áramkörök, a felüláteresztő szűrők, amennyiben a mind mélyebb basszust a hangszóró egyre kevésbé hajlandó lesugározni. A basszusdoboz minden elemének megvan a maga elektromos megfelelője, amely (ha valaki rászánja a költségeket), számítógépbe táplálható, programozható, optimalizálható. A II. rajzon egy zárt dobozt helyettesítő áramkör látható, leegyszerűsítve.
A valóságban mindez sokkal bonyolultabb, és sok praktikus szempontot is figyelembe kell még venni. Nem akartuk megzavarni az igen szemléletes ábrák sorát a minduntalan odakívánkozó megjegyzésekkel, pontosításokkal, kiigazításokkal. A legfontosabb ámbárok, nohák és mindazonáltalok most következnek.

1. Eddig egy szó sem esett arról, hogy mekkora legyen a basszushangszóró membránja. A mélysugárzókat szimbolizáló képletben ugyanis nem szerepel a membrán átmérője! Pusztán arról van szó, hogy a kisebb membránnak jóval nagyobbat kell mozdulnia előre-hátra. Addig nincs is baj, amíg nem hajtják meg erősen: még egy 13 centis hangszóró is lesugározhatja a legmélyebb basszust is. Ha viszont ezt szobahangerőn követelnénk meg tőle a membrán kiütné a doboz hátoldalát. Prospektuskedvelő olvasóinkat bizonyára érdekli, hogy mekkora erősítő-teljesítménnyel szokás megmérni a hangsugárzók frekvencia-görbéjét. Eláruljuk: a leggyakrabban 1 (egy) wattal...
Ezért a hangdobozról azt is tudni kell - és illik megadni -, hogy mekkora hangnyomást képes kelteni.

2. Még ha a membrán korlátlanul mozoghatna is előre-hátra, a minidobozokból akkor sem csikarhatnánk ki igazán mély és igazán nagy erejű basszust, még a hatásfok lerontása árán sem, hiába van akár több száz wattos erősítőnk. Az elektromos teljesítmény túlnyomó része ugyanis hővé alakul át a lengőcsévében: leég a tekercs. Különleges technológiákkal elérhető, hogy a membrán viszonylag nagyot mozdulhasson, a rendszer pedig elviselje a magas hőfokot, de a miniatürizálásnak ezúttal is megvannak a határai.

3. Mennél nagyobbat mozdul a membrán, annál inkább nő a nemlineáris torzítás. Ebből a szempontból előnyösebb a basszreflex-doboz, mert nem csak a hatásfoka jobb, ami még csak azt jelentené, hogy kisebb erősítővel is megelégszik, hanem ráadásul ugyanahhoz a basszushoz jóval kevesebbet mozog a membránja.
Amit viszont a basszreflex-doboz behoz a réven, azt elveszíti a vámon. Ez a doboztípus ugyanis a legalsó frekvenciákon - 20 Hz alatt - nem tartja teljesen ellenőrzése alatt a hangszórót. Füllel nem hallható jelekre, például a hanglemezen levő zajokra, amelyeket a hangkar-hangszedő alaprezonancia felerősít, a membrán lengeni kezd, s ez is észlelhető torzítást okozhat.

4. Noha a basszreflex-doboz kisebb, mint az azonos minőségű zárt doboz, méretét egy bizonyos határon túl már nem ajánlatos csökkenteni. A túl kis doboz szűk reflex-nyílásában súrlódni, "surrogni" kezd a levegő.
Ha a basszreflex-dobozt mégis miniatürizálni akarják, a reflexnyílást lezárhatják egy újabb membránnal, amely olyan, mintha ez is hangszóró volna, de nincs mögötte motor. A gyárak ezt passzívsugárzónak nevezik, és a prospektusokban szívesen hivatkoznak "megnövelt sugárzó felületre", ami a tudatos megtévesztés jellemző példája.
A passzívsugárzó ugyanazt a szerepet játssza, amit a basszreflex-nyílás, és nem ad sem több, sem jobb mélyhangot. Előnye: a membrán hátoldaláról érkező, magasabb frekvenciájú jeleket "leblokkolja", bennfogja a dobozban. Hátránya: nem képes olyan fürge mozgásra, mint a közönséges reflex-nyílásban az ott rezgő levegődugó.

5. A híres akusztikus labirint (Transmission Line - magyarul hullámvezetőnek is nevezhetnénk) egy összehajtogatott cső, amelynek egyik vége a hangszóró hátoldalához csatlakozik, a másik vége pedig
nyitva marad és szintén sugároz. Ebben hasonlít a basszreflex-dobozra: mindkettő hasznosítja a membrán hátoldaláról sugárzó energiát. Azon a frekvencián, amelynek negyed-hullámhossza éppen megegyezik a eső
hosszával (de sajnos, számos más frekvencián is!) erős rezonancia lép fel, s ezzel igen mély basszust lehet elérni, általában különféle hátrányok árán, amelyek a hangkép tisztaságát másutt rontják el. A csövet belül rendkívül erősen csillapítani kell, ezért lényegesen nagyobb erősítő-teljesítményt fogyaszt, mint a reflex-doboz. Ha jól csillapítják, fogy a basszus, így az optimalizált labirintusnak a mélyhang átvitele ugyanolyan, mint az optimalizált reflexdobozé. Ha viszont nem tökéletes a konstrukció, más karakterű lesz a hibája.

6. Önmagában véve egyik doboztípusról vagy variánsáról sem mondható el, hogy jobb a másiknál. Mindig az a kérdés, mi a konstruktőr célja. Mint tudjuk, a tervezők általában készen kapott hangszórókból építkeznek, a paraméterek többségén már nem változtathatnak. Helyzetükön valamelyest javít, ha legalább többféle doboztípussal kísérletezhetnek. Kísérletezhetnek, ez a helyes kifejezés, mert noha a basszusdobozok akár számítógéppel is megtervezhetők, a mai modellek között csak elvétve találni olyat, amelyik pontos számítás, nem pedig próbálgatás eredménye volna.

7. Bármilyen furcsán hangzik, a paraméterek egy részét mindig a vevő határozza meg. A zene ugyanis, amelyet hallgatunk, így is definiálható:

- egy bizonyos program,
- egy bizonyos hangerővel,
- egy bizonyos szobában,
- egy bizonyos módon elhelyezett hangsugárzó-pártól,
- egy bizonyos távolságban ülve.

Például egy kisméretű szobában nyilván könnyebb "szobahangerőt" produkálni, különösen, ha a terem nincs körbekárpitozva. Ilyenkor tehát valamivel szerényebb teljesítményű erősítő is megteszi - vagy inkább lehet rosszabb hatásfokú a hangdoboz. Ha kicsi a dobozod, toldd meg egy lépéssel - azaz ülj egy lépéssel közelebb hozzá. Igaz, így esetleg csak egyetlen "sztereó szék" marad a "nézőtéren", de számottevően nő a torzítás nélkül elérhető hangnyomás.
Ne feledjük, 3 dB nyereség azt jelenti, hogy mondjuk 60 wattos helyett 30 wattos erősítő is elegendő. Az sem mindegy, hová tesszük a hangdobozokat. Elvben az a legjobb, ha 60-80 centire, vagy még messzebb tartjuk őket a falaktól és a padlótól: tisztább lesz a hangkép a 200 Hz fölötti sávban, és így a legjobb a sztereó kép is. (Hogy a hangdoboz így mindig útban van? Hát igen...) A basszus mennyisége (nem a minősége!) többnyire csökkenni fog.
Ámde módunkban áll inkább a mély hangokat erőltetni, amennyiben mégis közelebb visszük a dobozokat a falakhoz, a padlóhoz... A minidobozokat általában így is tervezik: számolnak a könyvespolc, azaz legalább
egyetlen közeli felület hangvisszaverő hatásával. Aki tudni szeretné, mire képesek a falak, tegyen egy Minimaxot a földre, közvetlenül a sarokba.
Természetesen a zenei ízlésünktől is függ, hogy milyen hangsugárzóval járunk a legjobban. Aki szinte kizárólag kamarazenét hallgat, bizonyára szívesebben választja a tisztább, színezetlenebb, habár basszusokban esetleg szegényebb hangot, míg a popzene kedvelői feltehetőleg inkább a jó basszus oltárán hajlandóak áldozatot hozni. A hifi, mint mindnyájan tudjuk, csupa-csupa kompromisszum, de azért megalkudni is lehet okosan.

Ahogy kezdtük, úgy kéne befejezni is. Melyik mese kívánkozna ide a leginkább? Talán a halászé, aki, miután kifogta a "High Fidelity" feliratú palackot, félelmetes dzsinnt szabadított magára? Avagy inkább
Szindbádot, a hajóst említsük, aki csudás tengerentúli jószágokra tett szert, de aztán minduntalan hajótörést szenvedett? Az elektroakusztikának ez a népszerű oldalhajtása - a hifi - olyan, mint az Ezeregyéj: bármelyik történetét válasszuk is, mindig marad ezer másik, amelyet elmesélni, átgondolni, tisztázni érdemes.

Szekám Pál

A második rész:Hogyan csináljunk rossz hangsugárzót?

kapcsolódó linkjeim:
A torzításokról
A hallásról, a zenéről és a dinamikáról
MP3, WMA, stb frekvencia átvitelek és spectrumok a bitráta függvényében
A hangsugárzókról

Kicsit más:
Memória Típusok, Működésük (RAM, Flash Egyszerűen)
Órajelek előállítása (a frekvencia szintézer egyszerűen)
Amit a PFC-ről tudni érdemes