Pontosabban borsos tokány rizzsel.

Nem elég, h 8-10 percet álltam sorba, mert szokás szerint délutános műszakban csak egy konyhásnéni volt az ALC pultban, tele volt csontszilánkkal az ételem.

A sarokban szoktam ülni többedmagammal, most a többiek távolabb ültek tőlem, talán szerencse is.
Először mikor éreztem, h "idegen anyag" van a számban, óvatosan feltűnést kerülve kiköptem a már kiürült levesestányérba.
Újabb adagot kezdek enni, megint érzem, h valami nem stimmel, ezt már egy szalvétába "csomagoltam"; még jó, h egy halom szalvétát szoktam magammal vinni, pazarlok, ha úgy tetszik, de hát az evőszeközöket el szoktam törölni, meg néha vizes a tálca, stb.

Ez után kicsit óvatosabban válogattam a tányéromból, de hát nem azért vettem meg, h a tányérban hagyjam. Aztán újabb roszogó csontszilánkok, kezdtem mérges lenni, milyen t×ketlen (vagy inkább hanyag) volt aki ezt felszelte..
Azonban a nyelvem alá beékelődő csontszilánk(ok) elindítottak egy folyamatot, aminek az lett a vége, h a sarokba került az étel egy része.
Ekkor kellett volna abbahagynom a kísérletezést, de kitartó (és éhes) ember lévén tovább folytattam a "falatozást", az elkövetkező percben nem is volt gond, már-már múló pillanatoknak tűntek az előbbi csontszilánkos emlékek, de aztán sikerült ismét belenyúlnom a közepébe.
Olyan erővel tört rám a hányinger, h azt hittem ott helyben túl is leszek rajt.
Eleinte próbáltam visszatartani, kivert a víz is, de aztán a vége az lett, h vissza-adagoltam a tányérba.
Mivel a hányinger továbbra is kerülgetett, ittam keveset, pontosabban le nem nyeltem, csak kiöblítettem a csontszilánkokat. Persze ismét a tányérba.
Nagyjából ezt láthatták a mellettem ülők, remélem megbocsájtanak, nem direkt voltam gusztustalan p×raszt.

Mérgesen felálltam, a maradék szalvétával megtöröltem gyöngyöző homlokom, letöröltem a maradékot arcomról, és otthagyva az egészet az asztalon, kimentem ebből az elátkozott boszorkánykonyhából.

Még jó, h útba ejtettem a mosdót, mert ott történt a következő "csapás".
Valahogy úgy alakult, h még egy hányinger tört rám, de most már nem tudtam visszatartani, végülis a wc-t erre egész jól lehet használni. Na itt már a leves is kijött belőlem. Kicsit pihegtem, aztán megmosakodva vettem a büfében egy szendvicset.

És mindezért sorban álltam, és fizettem is; sőt önként választottam a borsos tokányt.

Ennyit a mai vacsoráról.

És akkor dolgozzak jókedvűen. (Éhesen).

Köszönöm a gyárnak, h gondoskodik a dolgozók kötelező étkeztetéséről.

Több mint 2 és fél éve eszek a menzán, eddig is volt már sok "tapasztalatom", főként negatív értelemben. Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni magamtól is, h nem holmi gyomorrontás, inkább a borsos tokányban levő, egyébként abban nem tartozékként szereplő csontszilánkok okozták a vesztemet.

És nem kérek elnézést azért, amit az asztalon hagytam magam után.
Oda kellett volna b×sznom a tányért az étterem (menza) közepére.

Szakácsként dolgoztam 5-6 évig. Ha ilyen moslékot kiadtam volna a kezem közül, úgy rúgott volna ki a főnököm, h talán még most is repülnék.

És az a legborzasztóbb, h nincs más választásom, holnap is mennem kell "szerencsét próbálni".