Ne haragudjatok, hogy a blogomból kimásolva közhírré teszem életem egyik legnagyobb sikerélményét. (Leszámítva talán a két szülésemet.) De mentségemül szolgáljon, hogy büszke vagyok magamra. Aki nem akar velem örülni és nem kiváncsi egy nőivezető sikertörténetére, az ne is olvassa tovább, különben megbánja!! Felhívom a figyelmet továbbá, hogy a naplómból másoltam ki, ezért az eleje talán kissé csapongó, de akinek esetleg tetszettek az eddigi jobb írásaim, annak nyugodt szívvel ajánlom.

Túl vagyunk február 22-én. Túl az első forgalmi vizsgámon. Még fel sem tudom nagyon fogni. Ezért inkább átgondolom újra és leírom...
Még szerdán és csütörtökön este 9-ig vezettem. Szerdán sokat bénáztam, csütörtökön már kevesebbet. Pénteken, a vizsga napján Norb vett ki egy nap szabit, csajokat ugyanis nem tudtam volna hová rakni. Délelőtt még megpróbáltuk a Teve utcai M.Államkincstárhoz beadni a gyes-igénylést, de nem bírtuk volna kivárni a 3 órás várakozási időt. Lucáért vissza kellett érni délre az oviba. Ezért marad a postai út vagy esetleg a fax. Még egy hétvégi bevásárlás azért belefért, utána el Lucusért, haza, ebéd, gyerkőcök lefektetése.

Ekkor már jelentkeztek a szokásos kellemetlen tünetek. Ahogy a könyörtelen óramutató egyre közelebb repítette az időt a négyórához, rendszeresen tört rám a hirtelen gyomorgörcs és a leizzadás. Nagyjából azért még sikerült elhessegetnem az izgalmakat, bár az ebéd nem ment. Fél kettő körül azonban már nemcsak a gyomrom görcsölt. Itt hívnám fel a kedves diétázók figyelmét, hogy a mályvatea, a zsírégető bogyók és egyebek semmit nem érnek egy akut vizsgadrukitiszhez képest!

Kettőkor kénytelen voltam elindulni otthonról, ugyanis a háromkor kezdődő vizsgákat el kellett érjem, hogy Tanár Úr tudja, megérkeztem. Rekordidő alatt sikerült megtennem a villamosmegálló-tanpálya távot heveny folyó ingerencia okán. Tanár Úr már ott, első viszgázó a kocsi mellett: egy 20 év körüli, hosszúhajú srác, akinek az arca néha el-elvörösödött az izgalomtól. Tanár Úr viszont feltűnően nyugodtan viccelődött a többi szakival és csak egy cigit szívott el a viszga előtt.

Kezdtek kifelé szállingózni a vizsgabizto'sokk, akiknek biztos ismertetőjegye a mappa-a-kézben: élére vasalt öregúr, gondosan nyírt és fésült bajusszal, szakállal, gondterhelt arckifejezéssel; középkorú, reménytelenül fáradt, ezért leírhatatlanul rosszkedvű fazon; volt azért egy jókedvűnek tűnő fiatalos negyvenes és egy kopaszra borotvált idősebb, nagypapa fazon - bár jókedvükben akár meg is húzhatnak bárkit,nem? Az itt felsoroltak egyike sem szólította meg az oktatómat, ezért még volt remény. Remény, hogy nem a rutinpályavladtepesével hoz össze újból a sors. Bármit megígértem volna a Jóistennek, ha valóban létezne...

Ekkor nyílt az ajtó, egy negyvenes hosszúhajú, farmeros fazon érkezett. Csak a mappa nem illett hozzá. És lássatok csodát, Tanár Úrral elindultak a zöld Espero felé. Biztonsági ellenőrzések után bepattantak az autóba és nem indultak el. Rokker Vizsgabiztos Úr beszélgetett a vizsgázóval, aki válaszolgatott neki. Ekkor szerintem egy kissé lesápadhattam, mert megállt bennem az ütő. Ha nekem itt keresztkérdésekre kell válaszolgatnom, kész, elhasalok. Végre elindultak, fékpróbát csináltak az orrom előtt. Tanár Úr - aki előszeretettel csúszott le az ülésben - még kapott egy savat a szakiktól, hogy "Hát ez az autó meg oktató nélkül indul?!"

Ott maradtam, vártam a soromra. Még rá sem gyújtottam a cigimre, mire a "majd-szétesek-annyira-magabiztos-vagyok" srác Élérevasalt Úrral már vissza is érkezett az autóval, amit az oktató vezetett. Talán még öt percig sem tartott! Nagy slukk a cigiből.
Őket követte két Nőivezető, akik szintén az anyósülésen érkeztek vissza - nekik már jutott talán 15 perc is a kínpadon. Nagy slukk a cigiből, imádkozás.
Még egy hímneműt buktattak meg a szemem láttára. Slukk a cigiből, első gyomorgörcs. Majd egy szőke csaj következik, szintén bukottan, akinek nem ez lehet az első próbálkozása, mert szakik megszólalnak: "Hát ennek meg már soha nem lesz jogsija!" Cigi elnyom, irány a mosdóóó!

Ezek után csak vártam, vártam fél órája, vártam negyven perce. Nem is tudom, minek örültem volna jobban: ha az első vizsgázó megbukik, akkor talán tartalékolja Rokker-biztos az erejét az én "M"-betűmre; ha sikeres lesz az első vizsgázó, az még mindig nem garancia arra, hogy én nem fogok jobbon ülve visszakullogni a pályára. Ez kész. Nem bírom idegekkel! Elmegyek inkább pisilni egyet!

Háromnegyed óra ! múlva érkeztek vissza, srác vezetett rezzenéstelen arccal - se megkönnyebbülés, se szégyen az arckifejezésében. Sikeres vizsga volt. Én jövök! Ülés,tükör beállít, kabátot hátra, Tanár Úr nyugodt és minden faggatózást elhárít. Rokker-biztos kezet nyújt, (határozott, de kedves kézfogás) bemutatkozik derűs, nyugodt hangulatban, (szemei mosolyognak, még egy poént is hallani vélek) autóellenőrzés, de gyorsan. Kerekek-megvan mind a 4 (ez halálkomoly!), látszólag jó a keréknyomás. Kormány-rángatás, holtjáték megfelelő, nem recseg. Lámpák, index. Bepattannak az autóba. Várom a kreszkérdéseket. Még aláírom a papírt, miszerint drog hatása alatt nem állok - a Hova tablettát nem vallom be! Rokker-biztos pedig elmondja, hogy mi a feladatom a vizsgán, a parkolás, a megfordulás, a Kresz betartása. Hogy arra kiváncsiak, hogy mennyire tudok a forgalomban dönteni, csak nyugodjak meg, minden rendben lesz. Hahááá! Imádom a hosszúhajú pasikat!!!

Elindulunk, fékpróba, és onnantól kedzve, be nem áll a szájuk, én pedig csak vezetek a parkolóhelyig. Ott orral beállok, a hátratolatásnál kissé nekiér a kerék a patkának - én dermedten ülök, várom a halálos ítéletet. "Mehetünk tovább!" - hangzik a válasz. Következő kanyarban lefulladok, senki mögöttem, motor beindít, megyek tovább, hátul csönd. Majd ismét felveszik a beszélgetés fonalát, konvojvezetésről, rendőri múltról, vérengző oktatókról, hírhedt balesetekről. Én pedig csak vezetek, csak vezetek, közlekedem a pénteki csúcsforgalomban, életemben először. Gyalogátkelőnél megadom az elsőbbséget, jobbkezes utcánál szintén, nem fulladok le egyszer sem a lámpánál, simán indulok az autóval, használom a tükröket, irányjelzőt nem felejtem el. Majd két stop-táblás kemény kereszteződés és 45 perc után már vissza is értünk a pályához, beállok a helyünkre, kézifék, üres, lámpa le, motor leállít.

"Katalin, bár ahogy mi vizsgabiztosok viccesen mondjuk, amíg beült, azalatt beszerzett hat hibapontot, ennek ellenére a vizsgán teljességgel megfelelt. Gratulálok!" Hááháhááháhááá! Köszönöm, köszönöm, imádom a hosszúhajú pasikat! Asszem' szerelmes vagyok! Ezt csináljátok utánam, nagyképű pasik!!!

Norb, először el sem akarta hinni, hogy így... meghogy elsőre! Persze Apa sem, aki harmadszorra ment át. Pájráj bízott benne, neki is elsőre sikerült. És most nekem is!
Persze még hátravan az elsősegély. Még a tanfolyamon sem vagyok túl. Biztos vicces lesz: én meg a bábu, aki készülhet a legrosszabbra. Majd arról is beszámolok, ha van rá igény, biztos vicces lesz! Addig is jó utat mindenkinek!