Az előzőek kiegészítése:

A kártyák tuningolhatóságát az AMD nagyon ügyes húzással korlátozta: a TDP 'felügyelő' áramkör áramfelvétel szempontjából üdvözletes, de miatta akár a driver is újraindul. Ezért gyakorlatilag a stress tesztelésen alapuló, maximális stabil órajel keresés kétes sikerre van ítélve: a furmark remek ha a kártyát nagy áramfelvételre akarja kényszeríteni az ember, de ekkor (+20 mellett) a driver, vagy akár az egész rendszer lefagy. Pl. adott bios, adott fesz. 900 MHz órajellel nem gond, 915-nél pedig már teljes reset kell neki. Játékteszttel 950 gond nélkül.
A 6950 TDP limitje valahol ott van, ahol a 6970 teljesítménye + egy kicsi kijön belőle (~250W-ra emlékszem cikkből), tehát a feszültség emelés egyre inkább csak elméleti megoldás, mert minél magasabb az órajel és a fesz., annál valószínűbb, hogy a hozzá tartozó TDP magasabb, mint a határérték, amit a védelem enged. Ezt mutatja az is, hogy könnyebb húzni egy eredeti BIOS unlockolt, de órajel és fesz. tekintetében változatlan kártyát, mintha 70-es BIOS van rajta, a hozzá tartozó magasabb VID feszültséggel. A bökkenő így viszont az, hogy a CCC típus (device ID) szerint korlátozza a kártya maximálisan beállítható órajelét, így segédprogram nélkül 840 MHz volna a korlát, tehát messze a 70-es képességei alatt.
A BIOS jelentősége gyakorlatilag megszűnt, legalábbis egyelőre a VID beállításán felül semmit nem érdemes változtatni: a driver felülbírálja, vagy adott esetben nem működéssel honorálja a kísérleteket (nem települ, nem indul el, újraindulgat, stb.).

Talán az első fecskéi annak a korszaknak, ahol az OC már nem a chip képességein múlik, hanem a gyártó akaratán. Régen állítható volt a szorzó, ma így vagy úgy korlátozott. Erre emelhetővé tették az 'FSB'-t és akár a feszültséget is a kedves alaplapgyártók. Ez ugye a CPU front. A videokártyáknál az AMD eljutott oda, hogy a feszültséget kivette az userek, a bios-t pedig a gyártók kezéből. Utóbbi egyes források szerint, ha nem rendelkezik a gyári hitelesítő kulccsal, akkor a driver nem települ.