Romlottam. Sokat.
A környék legszínvonalasabb sulijába járok. Persze itt se zseni mindenki. De akkor is.
Tavaly, ilyenkor a félévi átlagom 9,50 volt. Most 8,31. 1,19 jegyet romlottam. Ez azért rettentő sok. 23. tanuló vagyok a 28-as osztályunkban. Vicces.
Tekintve, hogy vannak nálam sokkal bunkóbbak is, sőt, én 8 (!) évig mindig osztályelső voltam. Pedig sose tanultam sokat, naponta fél-egy órát. Néha annyit se. Idén egész félév alatt össz-vissz 3 órát, ha tanultam. Azon kívül leszartam az egészet. Aludtam órán. Ha 5-öst írtam, az sem érdekelt. Zenéből van egy hármasom.
A román tanárnő ezt mondta:
"Széghéld magad! Tu eşti lusta. Leneş. Foarte leneş." És még valami olyasmit, hogy buta ember vagyok, mert annyi eszem lenne, hogy az sok is, mégse használom. Igaza van.
Magyarból a legjobb vagyok. Most jutottam tovább egy irodalom versenyen - vasárnap címlapos lesz a firkálmány. Még lesz kettő februárban. Legalább az egyikről díjat kéne hozni/tovább jutni az országszintű fordulóba.
Ezenkívül programozásból, meg TIC-ből, meg pár tölteléktárgyból vagyok még 10-es. Shit.
Német 5-ös. Pont leszartam.
Nem jól van ez. Ha odaülnék, és lelkiismeretesen tanulnék egy órát, megírnám a házikat, stb, eminens tanuló lehetnék. Már nem akarom. Annyira nem érdekel...
Fizika 6-os. Még örülök is neki. Elvégre semmit sem értek az egészből, mintha kínaiul lenne... Valamikor penge voltam fizikából is.
Matek 7. Pár éve versenyekre jártam matekból is, Zrínyin kétszer voltam top20-as megyein...
Már engem is zavar, hogy amikor az osztály megtudta, hányasra állok, hát... a nagyja szemberöhögött... persze nem is vártam mást.
Kapucni fel, zene a fülbe, és olvass a folyósón. Mások beszélgetnek, tanulnak, csókolóznak... neked ez jutott.
Asszem lelki okai vannak. Túl mélyen belesüllyedhettem valamibe, amiből nem tudok, vagy inkább nem is akarok kimászni. Néha vigyorgok, mint a fakutya, de legtöbbször inkább bőgni tudnék, vagy betörni egy ablakot és a szilánkokat beleszurkálni a karomba... Van hogy ideges vagyok, minden kis zaj megőrjít, máskor meg az sem érdekelne, ha felgyúlna mellettem a ház, csak legyen már vége a napnak.
Azt hiszem, egy lány miatt jutottam ide. Felőröltem magam. Talán depresszió. Eh, hülye vagyok, nagy hülye.
Változtatni kéne. Talán kezdésnek megteszi, ha elkezdenék tanulni. Emellett "gyúrni" is járok. Minek? Eldobnám azt a súlyzót a jó francba. Asszem ezt is miatta... hiú remény.
Be kéne csajozni. Felnyitni néhány csajt. Áh, mit beszélek, úgyse tudnám. Ha ott állnának előttem kidomborított popóval, szerintem akkor se. Mert csak Ő kell. Hogy én mekkora egy balfasz vagyok
Valamit kezdeni kéne az élettel. Még mielőtt végleg elkúrom az egészet. Aztán mehetek én is kőművesnek, asztalosnak, mint apám, aki nem tanult a felvételire. Most fizikus lehetne, vagy legalábbis mérnök. Bár ő a legjobb építőmester a környéken.
Máshogy kéne. Építeni kéne. Jövőt. Én építek is. De csak másfélét. Csak álmokból. Csak...
Rosszul van ez így. Szedd össze magad!