Nos, tegnap elég durván ki voltam borulva. Most is kivagyok. Éjjel róla álmodtam. DE

Rájöttem arra, hogy itt még nincs vége semminek. Az élet nem áll meg. Igen, vereséget szenvedtem. De ez nem az első volt, és nem is az utolsó. Sokszor megaláztak. Megtapostak, kigúnyoltak, kitagadtak, kivetettek maguk közül! De én mindig felálltam és sikerült túlnőnöm rajtuk.

Harcos vagyok! Harcos a szívem, harcos a lelkem, és harcos testem is! Nem adom fel. Vesztettem. Csatát vesztettem. De a vereséget harcoshoz méltó módon viseltetem, harcosként élek és halok, Isten engem úgy segélyen! (ezt asszem valamelyik Kárpátia számból koppintottam )

Csatát vesztettem. De nem a háborút. Most felállok, és továbblépek. De nem túl a dolgokon. Fáj mindenem, de szeretem őt. Szívemből. Az érzelmeim tiszták és erősek. Nem adom fel. Két évig voltam mellette. Segítettem. Az életemet adnám érte! Nem fogom ilyen könnyen elengedni. Nem fogják holmi szemét alakok elvenni tőlem. Ha kell a vérem verejtékével is, de megszerzem!
Én leszek a legjobb férfi ezen a világon, de akkor is el fogom érni őt. Nem vágyom másra. Az életem adnám érte. Ha van Isten, vagy valaki megírta a sorsom, akkor ez tudom, hogy így lesz. Nem tudom, meddig kell még szenvednem, de ha egyszer az enyém lesz, olyan boldoggá teszem, mint még senki, soha!

Mert én szeretem őt. Igazán. A többi nem számít!