Újabb hasonló témájú vers. A szerző: magányom. Na, hát végül is ez az önsajnálat egyik kifejező formája nálam
Hiányzol
Hiányzol nekem, te gyönge kis leány,
Elég volt belőled, te méla bús magány!
Nevetni akarok, örülni az életnek,
Feledni bús baját az elmúlt éveknek.
Nevetni akarok, örülni az életnek,
De a múlt és jelen, csak veled telnek meg!
Messze vagy tőlem, nem ér el kezem,
Ahogy eddig se ért, Sosem volt kedvesem.
Távol vagyok tőled, s ha melletted állok
Érzem csak igazán e kínzó távolságot!
És, ha rád gondolok, s rád gondolok mindig,
Szívembe a bánat csúf billoga izzik.
És kései órákon, ha a sötétség pártol,
Lelkemben a remény csalfa lángja táncol.
És olyankor elhiszem, hogy ölemben tartalak,
S füledbe suttogok szerelmes szavakat.