Nyári holdas éjszakán,
ha nehéz madarak szállnak az égen,
szívemre hullnak, s beletépnek,
hadd folyjon az ezüstön vérem.
______________________________________________
Porcelánbaba hogyha néz
Halott üveg-szemekkel,
Ajkán túlvilági vigyor feszül,
Érdektelen emberekkel.
______________________________________________
Ha egyedül vagyok, s fázom,
Epedve várom párom,
S ha nem jön, utána repülök,
Egy csonka ágra leülök.
Onnan leesem, tövis közé
hull-a tetemem,
és kívülről nézem,
mosollyal látom
ahogy átölelem Párom.
______________________________________________
Koporsóban hogyha fekszel
nehezen jön el a reggel.
Földnek súlya nyomhat téged,
a halál is táncra kérhet,
s ha fagy karjával átölel,
a szerelem múlt zörej.
______________________________________________
Téli hideg éjjelen
gyere kedves, aludj velem,
idebent már vár a meleg,
csókkal én is, behintelek,
s nem ér el már semmi zaj,
ami vár csak halk moraj...
aludj velem!
Kritikát várok! Mi jó, mi nem jó, mi tetszik vagy nem tetszik benne, mire figyeljek oda! 
... talán a suliújságban is megjelentetem.
