Szép az élet. Vagy nem annyira.

Nos gyerekek, úgy érzem, először is illenék bemutatkoznom: szablya vagyok. Kicsit fura név, kicsit talán túl felvágósnak is tűnik, mégis remélem, senki nem haragszik meg azért, hogy ezentúl így "kell" szólítson - már persze ha bárki leáll velem beszélgetni

Ide még akartam írni ezt-azt magamról, neki is futottam. Sajnos, ha bármit szeretnék magamról mesélni, annak rendszerint a vége egy nagy, kusza IZÉ lesz. Azért a legfontosabb dolgok, amiket tudni "illik" rólam: tizenhat éves vagyok. Van egy barátom. Na jó, azért nem ilyen egyszerű a dolog . Valóban tizenhat éves vagyok, a legjobb barátom pedig egy lány. Egy lány, akibe annak rendje és módja szerint rendesen beleszerettem, és aki már oly sokszor összetörte a szívemet. Másfél éve ismerem. Azóta nem tudok másra gondolni... Talán terméketlen agyam következő kis terméke segíteni fog, hogy kicsit jobban megértsétek a dolgot. Bár garancia semmire sincs. Sem arra, hogy bármit segítettem magam megismerésében, sem arra, hogy nem okozok maradandó kárt, ficamot ízlésvilágotokban. Ezen okból a következő borzalom elolvasása csak saját felelősségre ajánlott! Egyébként minden jogot fenntartok

Még valami: az alább látható IZÉ jómagam és egy lyukas óra találkozásának szüleménye.

Barát?
Egy barátság margójára.

Gazdag vagy, vagy szép vagy,
Nádszál, avagy márvány,
Isten, avagy bálvány.
Imádnak, barátok közt vagy.

De barát-e az, ki veled nevet vígságnak napjain,
Veled tobzódik bortenger habjain,
De barát-e az, ki mögéd búj, ha fúj az szél,
S téged feszít ki feje fölé, ha jön a vihar.

S barát-e az, ki mögötted áll, de véres késsel rád vadászva,
Éhes erszényt nyitva-tárva vár.
S barát-e az, ki kötéllel hurkot fon nyakad köré,
Maga alá gyűr, míg ő felemelkedik.

Barát-e az, ki mohó kéjjel, ajtódban állna minden éjjel,
Ki alig várja, hogy kezed fogja,
Barát-e az, ki örül, ha félsz, csak, mert vele lész,
Ki segítőn kezét nyújtja, aztán a te kezed követeli.

S én a barátod vagyok?
Hisz tudod, hogy szeretlek, életem adnám éretted,
Te mégis barátnak hívsz, s engem a szó éget,
Mégis hagyom, mert imádlak téged.
S szívemmel is vigasztallak, testemmel védlek,
Ha kéred életem dobom érted, s nincs más vágyam,
Mint egyszer egy csókot kapni tőled.

Barát-e, avagy talán én is más vagyok?