Csak emlék
Egyedül bolyongok a sötétben,
üresség vesz körül, sorsom törékeny.
Éget a hideg, eltűnt a forróság
mely beragyogta szívemet oly sok időn át.
Hiányzik a szemed, mely tükrözte a vágyad,
hiányzik az ölelésed, amihez nem férkőzhetett bánat;
hiányzik a csókod, mely kimondhatatlanul édes,
s hiányzik a kezed, mely mindig fogta az enyémet.
De ezen az éjszakán a sötétben,
megint csak merengek a temetőben.
Sírodra helyezvén egy virágot,
fogadom be újra fájdalmasan a valóságot.
A képet Marilyn Manson festette, innen származik.
