Még most is, három nappal a jogállamiságot és a sajtószabadságot lábbal tipró döntés után, könnyeimmel küszködök: mi lesz veled, Lali király és Bocsi, no meg hogyan élhet tovább ilyen skandalum után kerek e földön az emberiség. Fura érzés volt egy pillanatig, már majdnem így is gondoltam, amikor autóvezetés közben elmélyedtem a 100.8-as frekvenciát hallgatva. Szánalmas módon siratták önmagukat a hallgatósággal. Azzal a hallgatósággal, amelyből egyesek pityeregve isteneknek szólították tegnap reggel a Bumeráng két műsorvezetőjét. Igen, a legócskább bulvárvilág „sztárjait”, a ripacs Bochkor Gábort és a KISZ-táborok egykori polbeat agitátorát, a Ki a zsidó, mi a zsidó? című könyv társszerzőjét, Boros Lajost, aki természetesen nem a főrabbi kaftánjából, hanem a magyar Szent Koronából űz évek óta gúnyt, mikor fejére húzva annak másolatát, Lali királynak nevezi magát. Az erőltetett poénokon való erőltetett nevetés mesterei – viccesen a kínaiak kiirtásáról és a városi biciklisták elgázosításáról, valamint lenyakazásáról is értekeztek – vélhetően nem maradnak stúdió nélkül a jövőben sem, nem kényszerülnek átképezni magukat fúrópajzskezelő szakmunkásnak, pedig a parlamenti választáson remélhetőleg kevésbé aktív polgártársaink egy szavazás keretében róluk nevezték el a körülbelül 2099-ben átadandó 4-es metró alagútfúró masináját.
De nézzük, mi olyan megrendítő a nemcsak személyi állományuk, hanem zenei kínálatuk alapján is belterjes Sláger Rádió és Danubius Rádió frekvenciáját érintő ORTT-döntésben, amiért Vásárhelyi Mária médiaszociológus (ilyen foglalkozás is létezik) és a balliberális médiaelit annyira kiborult, mint a médiaháború idején. Nem azért őrjöngenek, mert a még Majtényi László vezette ORTT kormánypárti többsége pályázat nélkül akarta – a Sláger és a Danubius lobbizásának eredményeképpen – meghosszabbítani a két szerződést, hanem azért, mert az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően végre törvényesen és a demokratikus játékszabályokat figyelembe véve járt el a testület, nem úgy, mint évekkel ezelőtt a két gagyitévé, az RTL Klub és a Tv2 ügyében. Politikai döntés született – értetlenkednek. Igen, politikai döntést hoztak az ORTT–ben helyet foglaló pártpolitikai delegáltak. Ha a „Láger Rádiónak” gúnyolt Sláger és a Danubius konzorciumai nyertek volna újra, az is politikai döntés lett volna, de ha Bunyós Pityu és a komlói bányászok rezesbandájának nótáit zászlajára tűző médiavállalkozás került volna ki győztesen, az is.
A sirámoknak, aláírásgyűjtéseknek és szimpátiakoncerteknek van valami diszkrét bája. A most tiltakozók közül ki emelt szót annak idején, például a Horn-kormány hatalomra kerülése után kirúgott MTV-sekért, rádiósokért, vagy az Új Magyarország és a Pannon Rádió megszűnése miatt utcára került kollégákért? És ki emel szót a General Electric által elbocsátandó 2700 lámpagyári munkásért? Ami azért kicsit fontosabb kérdés.
Az utókor számára elmentettem, mielőtt leszednék vagy bármi is történne a cikkel... a nagy rádiós háború pöcegödréből egy apró részlet. És IGEN mekkora igazság van benne.
Az ínyenceknek még olvashatnak itt egy kis sztorit. Rádiók a tilosban címmel.
stangli oldala
