"Nagyjából a harmadával, húszezermilliárd dollárral csökkent a világ tőzsdéin jegyzett részvények összértéke az elmúlt négy hónapban. Ekkora esést legfeljebb egy világháború indokolna – vélik a szakértők, akik szerint mostanában az irracionalitás az úr a piacokon. Hogy mi történik ilyenkor a befektetői fejekben? – cikkünk erre keresi a választ.

Hullámvasúton a világ, egyik nap öt százalékot emelkednek a részvénytőzsdék, a másik nap tízet esnek – Amerikától Ázsiáig, Európától Ausztráliáig. A leginkább persze esnek; utoljára a második világháború, az előtt pedig a nagy gazdasági világválság idején zuhantak a mostaninál nagyobb arányban a részvénypiacok. Ám mint az összehasonlítás is mutatja, ekkora esést fundamentálisan, azaz a részvényeket kibocsátó vállalatok várható teljesítménye alapján semmi sem indokol, ami arra utal, hogy a befektetőket már régóta nem a racionalitás mozgatja.

Hogy pontosan mi történik ilyenkor a fejekben, arra régóta keresik a tudósok a választ. Az elmúlt fél évszázadban külön interdiszciplináris szakág jött létre ennek a tanulmányozására, az úgynevezett magatartás-lélektani pénzügytan (behavioural finance). A diszciplína a modern döntéselméletekre és a kognitív pszichológiára épít, és azzal a feltételezéssel él, hogy a befektetői döntéseket csak részben lehet a klasszikus közgazdaságtan elméleti keretrendszerén belül megmagyarázni.

Valóság kontra klasszikus elmélet
A klasszikus elmélet szerint minden részvénynek megvan a maga fundamentális értéke, amelyet az értékpapírból származó jövőbeli bevételek összege határoz meg. A pillanatnyi piaci árfolyamnak e fundamentális érték körül kell ingadoznia – állították a klasszikusok –, ha ugyanis az árfolyam bármelyik irányban eltér, akkor a piacon úgynevezett árfolyam-kiegyenlítő mechanizmusok indulnak be, és visszaterelik a kurzust a fundamentális szintre. Ha például egy adott részvény fundamentális értéke 200 forint, és az árfolyam 190 forintra csökken, akkor a befektetők jó vételi lehetőséget látnak benne, és elkezdik vásárolni. A megnövekedett kereslet addig tart, amíg az árfolyam vissza nem áll 200 forintra.

Igen ám, de a tapasztalat nem igazolta a klasszikus elméletet. A befektetői döntéseket a klasszikusok feltételezései alapján gyakran nem lehet megmagyarázni. És valóban: a magatartás-lélektani pénzügytan képviselői által végzett kutatások/kísérletek egyik legmegdöbbentőbb eredménye éppen az, hogy a befektetői döntések jelentősen eltérnek attól, amit a tiszta racionalitás alapján várni lehetne. A döntések hibákat tartalmaznak, amelyek erősen torzítják a végkimenetelt, és veszteséget okoznak a befektetőnek.

Az információhiány
Az egyik legfőbb hibaforrás, hogy a racionális döntéshozatalhoz szükséges információs input nem teljes, azaz a befektető csak részinformációk alapján hoz meg egy adott döntést. Komplex világunkban ez persze nem meglepő, tekintve, hogy egy részvény árfolyamát befolyásoló összes létező információ (a vállalat jelenlegi és várható jövőbeli helyzete, makrogazdasági környezete, lehetséges veszélyforrások stb.) megszerzése valószínűleg lehetetlen vállalkozás – és nem mellesleg mérhetetlenül drága – lenne, ám az is tény, hogy az ember rendkívül lusta lény, ami a döntéseit illeti.

Szívesen használunk például úgynevezett heurisztikákat. Ezek afféle hüvelykujjszabályok, amelyeket tapasztalataink alapján állítottunk fel, ám csak indirekt következtetésre épülnek, nem direkt bizonyításra. Jellemzően ilyen hüvelykujjszabályt alkalmaz a tőzsdéző, amikor egy tranzakciót arra a tapasztalatára épít, hogy ha az amerikai tőzsdék emelkednek, akkor a másnap nyitó európai börzék is így tesznek majd. Lustaságunkból fakad az a jelenség is, hogy azokat az információkat vesszük nagyobb súllyal figyelembe, amelyekhez könnyebben hozzáférünk, viszont jellemzően figyelmen kívül hagyjuk azokat, amelyeket csak nehezen tudunk megszerezni.

A lehorgonyzás
Mentális felépítésünkből fakad a második nagy hibaforrás, az úgynevezett lehorgonyzás. Az emberi megismerés egyik jellemzője, hogy az új információkat egy úgynevezett mentális keretbe, valóságértelmezési sémába illesztjük. Ez a mindennapokban persze hasznos, hiszen segíti a valóság feldolgozását, egy pénzügyi döntésnél azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a kelleténél kisebb súlyt kap az új információ. Jellemző hiba például, hogy a befektető fejében egy régebbi árfolyam referenciapontként rögzült, és amikor egy új hír hatására esni kezd egy részvény, akkor ennél a kurzusnál vásárolni kezd, és nem veszi figyelembe, hogy a fundamentális érték akár jóval lejjebb is lehet.

A téves önértékelés
Saját képességeink túlbecsülése a harmadik meghatározó hibaforrás. Egy 2001-es amerikai felmérés szerint az átlagtőzsdézők túlnyomó többsége azt hitte, hogy verni fogja a többieket, ami a részvényein elért nyereséget illeti. Ez a jelenség egyébként az élet minden területén megfigyelhető: sikeresebbnek, népszerűbbnek gondoljuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, de tehetségesebbnek gondoljuk a valóságosnál gyerekeinket és rokonainkat is, sőt annak a valószínűségét is alábecsüljük, hogy valamilyen baleset ér minket.

A csordaszellem
A negyedik hibaforrás az ember társas jellegéből fakad. Döntéseinknél gyakran hagyatkozunk arra, hogy mások miként döntenek, viselkednek. A csordaszellem szintén sokszor hasznos a mindennapokban, hiszen segít elkerülni a veszélyforrásokat (amikor mindenki nagy ívben kikerül valamit, mondjuk egy mély gödröt, automatikusan mi is így teszünk), ám a befektetési döntéseknél óriási torzítást tud jelenteni. A részvénypiacokon különösen jellemző a pánik és a tömeghisztéria, még a legedzettebb befektetőket is maga alá tudja gyűrni.

A veszteségkerülés
Az ötödik és egyben utolsó nagy hibaforrás az emberi természet veszteségkerülő jellegéből fakad. A veszteség az emberek túlnyomó többségénél súlyos érzelmi distresszel jár együtt, ezért próbáljuk elkerülni. Ebből fakadóan jellemző döntési hiba, amikor egy adott részvénytől nem válunk meg a vásárlásinál alacsonyabb árfolyamon akkor sem, ha az új információk alapján ez lenne a racionális döntés, hiszen további esés várható. Ez a típusú befektető az, aki évekig elüldögél a papírján, pedig az értékesítésével és újak vásárlásával rég ellentételezni tudta volna a veszteségét."

Mivel van benne valami és sosem lehet tudni hogy mikor tűnik el a netről, így úgy gondoltam hogy az utókor számára (főként magamnak meg akit érdekel ez a téma ) kimentem ezt a cikket.

Forrás: [link]