Egyszer, nagyon régen Mikulás éppen hatalmas ajándékosztó körútjára
készülődött...de problémák merültek föl. Négy manó segítője beteget
jelentett, a segédmanók pedig nem tudtak olyan gyorsan ajándékot
gyártani, mint a főállásúak. Mikulás ekkor érezte meg, hogy itt még bajok
lesznek.
Aztán Mikulásné váratlanul bejelentette, hogy kedves édesanyja náluk
tölti az ünnepeket. Ez még jobban kiborította a már amúgy sem nyugodt
öreget.
Amikor kiment, hogy befogja rénszarvasait, rá kellett döbbennie,
hogy három közülük vemhes, kettő pedig a kerítést átugorva ismeretlen
helyre távozott.
Még nagyobbra nőtt a stressz.
A szán megpakolásához kezdett, de az oldalsó merevítő eltörött, az
ajándékos zsák a földre esett, tartalma pedig ripityára tört. A
síráshoz közel álló Mikulás, hogy idegeit megnyugtassa, a konyhába ment
egy csésze kávéra és egy kupica pálinkára. Amikor rájött, hogy a manók
eldugták kedvenc pálinkás butykosát, csalódottságában ezer darabra törte
a kávéscsészéket.
Seprűért ment. De az egerek már rég szétrágcsálták a ritkán használt
házi szerszámot.
Ekkor szólalt meg a csengő. Mikulás kissé felpörögve indult ajtót
nyitni, ahol egy angyalkát talált egy hatalmas karácsonyfával. Az
angyalka nevetve köszöntötte: "Boldog Karácsonyt Mikulás! Hát nem
csodálatos nap a mai?
Elhoztam neked ezt a gyönyörű fát. Nézd, milyen szép! Hova állítsam?"

Hat így kezdődött az a hagyomány, hogy a karácsonyfa csúcsa mindig
egy angyalkát húznak...