Előzetes
Üdvözlök mindenkit, aki véletlenül elolvasná az első személyes bejegyzésemet! Lehet, kissé elvont, általános gondolatokat fogok leírni - bemásolni régebbi naplófájlomból -, ám úgy érzem, vannak, amiket érdemes megosztani másokkal is. Nyelvtani és stilisztikai hibák előfordulhatnak az írásokban.
Most pedig a 2008. 05. 28. óta növögető kis, pár száz KB-os szöveges fájlom legutóbbi bejegyzését másolom ide.
Napló bejegyzés
*** 2012. 11. 23. ***
12:53
Sziasztok!
Megint elkezdek leírni dolgokat, amiken elgondolkoztam az utóbbi időben. Most éppen itt ülök a déli épület nyílvánosan használható számítógépes termében, a loviban. Zenéket hallgatok, híreket olvasok, videókat nézek. Elvileg diszkrét matematika 2 előadás van, aminek csak a második felére megyek be. Az előadó nem csinál mást, csak szimplán felolvassa a jegyzetet a számítógép monitoráról, s közben kivetíti azt. Ezt egy text-to-speech program is meg tudná csinálni. A teremben - ahol ezt a felolvasó délutánt tartja - úgyis elég hideg van. (Megjegyzés: nem először járok be, és van egy csomó jegyzetem. Lusta vagyok, el lehet ítélni ezért.)
Amiken mostanság gondolkoztam: az emberek, emberi viselkedés változása az informatikai alkalmazások fejlődésének ütemében, a társas élet megváltozása, a kifejezések, mondatok, beszéd átalakulása az internetes szlengek elterjedésével, szólásszabadság, cenzúra, emberi jogok, emberek technikai hozzá nem értése a dolgokhoz, boldog tudatlanság, boldogság, szeretet, odaadás, bátorság, kitartás, szubjektivitás és objektivitás, elvonatkoztatás, tudomány fejlődése. (Megjegyzés: gyakran olvasom a Prohardver oldalait, fontosabb híreket, rovatokat. Nagyjából tisztában vagyok a jelenlegi IT-s, jogi, gazdasági helyzetekkel.)
Mindenki másképp látja a dolgokat, és ez így jól van. Viszont ahhoz, hogy tanuljunk, fejlődjünk kell valami közös vonatkozási rendszer, amit mindenki megért és át tudjuk adni a tudásunkat, illetve megtartani az utókor számára. Megtanultuk a számunkra értelmes információt kiszűrni, feldolgozni és eltárolni valamiféle adat formájában. Az információ a külső ingerek által felfogott érzések összessége lényegében. Mivel nincs két egyforma dolog a világon, csak legfeljebb bizonyos tekintetben hasonló tulajdonságokkal rendelkező, ezért nem mondhatjuk azt, hogy van mihez teljesen objektívan viszonyítanunk (a természet mindig az entrópiára törekszik, vagyis a rendezetlenség megtartására). Tehát amikor egymás tapasztalt érzéseit próbálnánk meg összehasonlítani, akkor nem tudnánk ezt egyértelműen megtenni. Viszont az ember képes elvonatkoztatni. Képes azt mondani, hogy valamilyen módon, valamennyire hasonló két vagy több dolog. Képes hinni, fogalmakat kitalálni.
Hogyan is cserélünk, tárolunk információt egy számítógéppel, táblagéppel, "okos"-telefonnal, egyéb számítógépet tartalmazó eszközzel? Egy nagyon összetett, komplex, sok absztrakciós réteggel ellátott folyamat által. Kitaláljuk, mit is szeretnénk kifejezni, gondolatban eljátszuk a szavakba öntését, sok-sok idegrendszeri összeköttetésen keresztül utasítjuk a kezünket, ujjainkat - az eddig észlelt összes inger alapján megfelelően -, hogyan is gépeljük le a betűket a klaviatúrán. Abban a pillanatban, amikor az adott billentyű lenyomódik, egy jel, elektromos impulzus formájában továbbítódik a billentyűzet áramkörein keresztül, és a billentyűzet pufferében is tárolódik. Ez a jel átalakul, eltárolódik valamilyen stack register-ben, a CPU állapotától függően kiszámítódik egy új állapot, majd a számítógép absztrakciós rétegein keresztül létrejön két vagy több jel, az egyik egy eltárolásra vonatkozik, a másik a képernyőre kirajzolás, a többi pedig valamilyen egyéb mellékhatást fejt ki. A képernyőre való kirajzoláshoz szükséges kétdimenziós tömböt egy GPU fogja kiszámolni majd továbbítani a képernyő vezérlőjéhez. A megfelelő sorokon és oszlopokon a megfelelő színnel rendelkező pixelek felvillannak. Másodpercenként több, mint 60-szor frissíti a képernyő az összes felvillantható pixelt. Mi ezt folyamatosnak észleljük. Eközben a számítógép memóriájában is eltárolódik az az adat, ami reprezentálja a képernyőn látottakat. És az az adat is, ami eközben a számítógép egyéb, programnyelvhez kötött, megfelelő állapotú működését írja le. Ezek a dolgok, szöveg megjelenítés, kép ábrázolás, mozgókép lejátszás, hang lejátszás mind-mind hihetetlenül gyorsan cikázó adatfolyamok összességei, másodperc tört része alatt továbbítódnak, tárolódnak, hoznak működésbe különböző eszközöket a számítógépben.
Végül egy számunkra is érthető audio-vizuális információáradat hagyja el a számítógépet, és különböző csatornákon keresztül fogadjuk be, értelmezzük őket. Erre pedig reagálunk. És ez a folyamat így megy körbe-körbe, amíg nem érezzük úgy, hogy most már eleget görnyedtünk a monitor előtt, a szemünk is fáradt, már alig tudunk koncentrálni a tevékenységünkre. Vagy csak egyszerűen befejeztük a munkánkat, a napló mai bejegyzését, a forráskód implementálást mindenféle specifikáció, algoritmus, UML diagram alapján. (Igen, mert ha később kell, akkor a dokumentáció alapján jobban megértjük, mit csináltunk X idővel ezelőtt.)
Egyelőre ennyi. Minden jót, sziasztok.
