Csütörtök. Csütörtökön általában - ebben a félévben biztosan - nem kell korán kelnem. Délelőtt negyed tizenegykor kezdődik a gyakorlatom, kb. 35 perc alatt érek le (optimális esetben), szóval ráérek. Heverészhetek, tovább pihenhetek. De nem ma.
Olyan hét óra felé járt az idő, amikor legszebb álmomból felriasztott a legkisebb kutyánk majdnem konstans időközönkénti, folyamatos ugatása. Tudni illik, ha mindegyik kutya ugat, és olyan az ugatásuk, hogy oka van, akkor az nem zavar. És általában az ugatásuk nem tart tovább egy-két percnél, pontosabban amíg el nem halad a ház előtt a bizonyos ugatni való objektum.
Ám Csele - a legkisebb, mudi fajtájú - nem így működik. Képes a nagyobb varjakat is órákig ugatni. Ha a szomszéd kutya hátul izgatja, akkor is így tesz.
Szóval még mindig fekszem kényelmes ágyamban, de visszaaludni már képtelenül. Elkezdtem gondolkodni, hogy ha Csele olyan 200-at vakkantott, és egy rövid, 5 másodpercnyi minta alapján, 1,4 vakkantás/másodperccel dolgozik, akkor olyan 4 perc 40 másodperce ugat, ami - ha úgy vesszük, hogy nem mindig ugatott átlagosan - majdnem 5 perc. Persze ezek elég durva számok. Aztán csak reméltem, hogy a vakkantásainak számának sorozata nulla felé konvergál.
Persze az ingerlését kiváltó szituáció nem nagyon akaródzott megszűnni. Így kénytelen voltam felkelni kényelmes fekhelyemből, s az ablak kinyitását követően rászólni, hogy hagyja abba. Szerencsére nagyon okosak a kutyáink, tudják mit jelent a "hagyjad!" kifejezés, és azon nyomban abba hagyta.

Ennyi.
Összefoglalva, kiegészítve: Ma korábban keltem, és a kutyánk zavart föl. Ez volt az első alkalom. Ja, és tegnap alig bírtam aludni, miután a délutáni közgáz ZH előtt megettem 4 darabka kakóbab töretes, akciós T*bi csokit. Még mindig egy csomó ötlet jut eszembe tőle. És elég vad álmaim voltak éjszaka, amelyekre többé-kevésbé emlékszem.

UI.: és igen, tudom, hogy más hajnali 5-kor kel, hogy munkába induljon. Én általában fél hétkor. Szerencsésnek mondhatom magam.