2019. március 18., hétfő

Gyorskeresés

Magamtól teszem, vagy mert hatottak rám?

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

(Kb. 2014 december - 2015 január környékén írtam ezeket)

Vannak buta emberek. Sokszor álcázzák magukat, okosnak akarnak tűnni. Félek a buta emberektől. Néha magamtól is félek.
Ezek persze relatív fogalmak: buta, okos. Általánosítani nem is igazán lehet, mindenki különböző, máshogyan, más dologban képes jobban használni a fejét, vagy kevésbé jobban.
Miben, mikor, milyen helyzetben, hogyan képes az ember megoldani bizonyos problémákat, rájönni dolgokra. A kommunikációban, beszédben is nagyon sok tanulnivaló van. Meg lehet tanulni úgy fogalmazni, bizonyos állításokra megfelelő válaszokat adni, hogy az ember bármire rá tudjon venni másokat. Manipulálni az embereket. Ez hatalmat jelent. Félelmetes.

Lehet, hogy ostobaságnak hangzik, amit most le fogok írni, de nem tudom magamban tartani. Szeretném, ha valahol meglenne, emlékeznék rá. A lehető legtöbb dolgot le kell írnia az embernek, nagyon hasznos tud lenni, egy-egy telefonszám, név, kapcsolat, esemény később. Az ember a saját cselekvésein, történésein keresztül tudja megismerni magát, ez alapján pedig dönteni a jövőben, közelebb kerülni a céljaihoz. Vagy módosítani a célokon.

Már több, mint egy éve dolgozom (diákként) egy cégnél, mint programozó. Grafikus interfészt és REST API-t hegesztek, ami nem annyira lényeges most, erről majd máskor fogok mesélni. Lényeg a lényeg: van egy elég jó helyem, meg vannak elégedve a munkámmal, szeretem csinálni azt.
Nyár végén ismerkedtem meg egy lánnyal, szimpatikusnak tűnt, nagyon vidám, energikus, érdeklődő, intelligens. A részletekbe nem megyek bele. Sokat utazik, rengeteget. Szerettem volna találkozni vele minél előbb. Egy másfél hónapot kellett várnom, mire sikerült, ott tudott lenni a randevún. Nem tudjátok elképzelni, hogy örültem neki! Éppen egy ilyen önkiszolgálós vendéglőben vittem az asztalomhoz az ételt, csoda, hogy nem ejtettem le. Ezután hetente többször is találkoztunk. Ide-oda költözött, mindig csodáltam, hogyan képes annyit utazni, ezt meg azt megvenni. Mivel foglalkozik, honnan van neki ennyi pénze? Elején még csak annyit tudtam, egy marketinges cégnél dolgozik (közgázon tanul, biztos valami olyasmi), van főnőke is, aki az elmondása alapján szimpatikus, rendes ember. Végül kiderült: MLM, vagyis Network Marketing.
Éreztem, tudtam belül, hogy józanul nem csinál ilyet az ember, illetve amiket addig ismertem, mint mlm-es cégek mind vagy illegálisan működtek, vagy tönkrementek. Magyar embernek drágának tűnő dolgokkal kereskednek. Elmondta: itt nincs termék, nincs kötelező havidíj, nincs tagsági díj, ingyenes a regisztráció. Akkor mégis hogyan keresnek pénzt, mi motiválja az embereket arra, hogy beszálljanak? Kétféle képpen: a cég partnereinek vásárlókat biztosítanak (törzsvásárlói rendszer) cserébe kedvezményeket adnak a partnerek, melyből a cég részesül és osztja el a regisztráltak között. Ez eddig ok, ilyennel mintha már találkoztam volna, vannak kuponok, meg ilyesmi.
A leány már kicsit másképp viselkedett velem, mikor visszatért december végén egy hosszabb svájci kiruccanásról (az is ezzel a céggel kapcsolatos volt). Egy filmet még megnéztünk közösen, aztán nem tetszett már neki a közeledésem. Felfogtam, mit nem szeretne. Ő nem a "barátnőm", inkább mint felettes kolléga. Volt, hogy párszor felmentem az akkori bérelt lakására segíteni, meg még intézni pénzes dolgokat. Aztán abbahagytam. Ja, és a lakótársa egy link csávó.

Most folytatnám.

Szóval elég sok víz folyt le a Dunán, mióta a fentebb leírtak mentésre kerültek egy nem publikált személyes bejegyzésben. Január végén jött a nagy váltás. Minden tekintetben.
Nagyon rosszul sikerült az akkori (2014 ősz) félévem, szinte csak egy-két tárgyat sikerült abszolválnom (hülye fejemmel felvettem 3 matekot :W ). Nem tetszett az a multileveles cég sem, gondoltam bemutatom az egyik volt osztálytársamnak, és kikérem a véleményét. Azt mondta, minél előbb hagyjam ott, ha olyanokkal akarják az embereket behívni, hogy minél gyorsabban, minél több foglalót fizzessenek be, akkor az gyanús (és egyébként is van valami adózási kiskapu kihasználásuk, ami nekem sem tetszett). Sőt, mivel csak bérlik az irodájukat, nincs igazi saját tulajdonú székhelyük sem, ami további problémákhoz vezethetne. Szóval január utolsó hétvégéjén még kimentem velük bulizni Belgrádba, s legalább utaztam egy kicsit, aztán nem mentem többet az irodájukba.

Akkoriban egy nagyon szimpatikus, jólelkű, kedves lánnyal kezdtem el jobban ismerkedni (kung fu edzésen ismertük meg egymást, mind a ketten ELTE-re jártunk). Egyszer elhívtam őt is egy ilyen nyílt prezentációra ehhez a céghez. Egyből leesett neki, okos kérdéseket tett fel. Január vége felé meghívtam őt a nagy kínai hangversenyre a MÜPA-ba, vettem magunknak jegyet. Nagyon tetszett neki, utána hazakísértem, beszélgettünk. Túl sokáig dumáltunk, későre járt, szóval ott aludtam.
A belgrádi bulit követően hétfőn elhívtam korcsolyázni (egy kung fu-s ismerős hívott minket) a városligeti műjégpályára. Én már úton voltam, amikor hívott, hogy nincs olyan jól, viszont szeretne velem találkozni. A metró megállót beszéltük meg. Elkerültük egymást valahogy, aztán egy következő telefonos beszélgetés után végül megtaláltuk a másikat. Kimentünk a pálya szélén lévő kerítésekhez, hogy találkozzunk az ismerőseinkkel. Már láttam rajta, hogy valami nem stimmel, mikor először találkoztunk. Kiderült, hogy a nagypapája, akit nagyon szeretett, elhunyt. Nem szóltam semmit. Átöleltem. Tartottam végig, hagytam, hogy sírjon. Éreztem, hogy kell valaki, akiben megbízhat, aki vigaszt nyújt. Éreztem a szívét érő hatalmas fájdalom mennyire megrázta, sokkolta. Kicsit később úgy döntöttünk elmegyünk egy teázóba és a többiek később csatlakoztak hozzánk. Hazakísértem. Beszélgettünk, aztán, megtettem: megcsókoltam. Átöleltük egymást.

A kapcsolatunk komolyra fordult, nagyon örül nekem, szeretjük egymást. (Ezek így leírva csak üres szavak, kifejezések. Ennél sokkal mélyebbről törő, tiszta szívből eredő érzéseket keltett bennem és benne is.) Azóta sok közös kalandon, programon estünk át, jórészt én találtam ki és szerveztem őket. Pl. voltunk Kehidán is, gyógyfürdőben.
Szeretem őt. Mind lélekkel, mind testtel. Nem kérdés, hogy összeillünk. Megtaláltuk egymást, ami egy csodálatos dolog ebben a világban, amiben élünk.
Március óta teljes munkaidőben dolgozom ugyanott. Júniusban átköltöztem párom albérletébe (van egy főbérlő is, aki nincs mindig ott, nagyon rendes). A lakás tulajdonosai kedvesek.

Barátnőm passzív féléves hallgató, esti suliba jár, munkahelyeket váltogat. Jelenleg (2015 nyara) kint dolgozik Svájcban :( au pair-ként, hogy ki tudja fizetni majd a suliját. Skype-on videótelefonálunk egymással, nagyon hiányzik. Tudom, jó dolga van ott kint, nagyon szép helyen van. Az ottani család is szimpatikus, akiknél lakik és dolgozik. Egy éve már volt náluk, szóval nem újdonság neki a légkör.

  • Nem lehet hozzászólni
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.