A Mallows-öbölben lévő százéves hajóroncstemető – a közel 200 hajójával – az egyik legnagyobb hullámsír a világon, ahol régi háborús ócskavasak pihennek meg végső nyughelyükön.

A temető az Egyesült Államok fővárosától mintegy 30 km-re, délre, a Potomac folyó keleti partján lévő öbölben fekszik.
Az internetes térképeken első pillantásra úgy tűnik, mintha óriási bálnák lennének a vízben, pedig azok csupán az első világháborúban végzetes sérülést szenvedett hullámszelők roncsai.

A nagy háború alatt az amerikai kormány 336 fából készült gőzhajót építetett, amiket a Németország ellen kívánt bevetni. Mire vége lett a harcoknak, a legtöbb hajó – opció hiányában – kihasználatlanul maradt.

A „The Western Marine and Salvage Company” (a tengerészgyalogosság mentésért felelős vállalata) több mint 200 hajót vett meg, remélve, hogy majd ócskavasként hasznot tudnak húzni belőlük. Csakhogy számításukat keresztülhúzta valami.

1925. november 7.-én egyik hajó fedélzetén ismeretlen okokból valami lángra lobbant, ami gyorsan átterjedt a szorosan egymás mellett horgonyzókra is, amik nem sokkal a pusztító tűz után el is süllyedtek.
169 hajót a Mallows-öbölbe vontattak, hogy majd a későbbiek folyamán kinyerhessék belőlük az eladásra szánt fémet. Közben az 1929-ben kirobbant nagy gazdasági világválság a fémhulladék értékét a padlóig nyomta, így már nem érte meg a – jelentős költséggel járó – hajótestek kiemelése.

Az évek során több kiemeléssel is próbálkoztak, sikertelenül.
A hajók a mai napig az öbölben vannak, amikhez a természet már szinte teljesen alkalmazkodott, ugyanis a legtöbbjük közülük fából készült gőzhajó volt.
Fáknak és sokféle vízi növényeknek, sőt, több veszélyeztetett állatfajnak is otthont adnak a roncsok.

Az öbölben van még egy 18. századi „longboat” is, ami a legöregebbnek számít roncsok közt.

Az egyetlen fémként hasznosítható roncs a SS Accomac nevű komp, amit a ’60-as években vontattak ide, miután kiégett a portsmouth-i hajógyárban.

Forrás: szellemvarosok