Rögös, hosszú, költséges folyamat, de végülis meglett. Fogadjátok hát tőlem a sztoriját.

Ebben a remek gazdasági helyzetben, egyre jobban elszálló árak mellett tavaly szeptemberben úgy döntöttem, hogy elkezdem a jogosítvány megszerzésének folyamatát. Nulla előzetes autóvezetői tapasztalattal - értsd én tényleg mindig csak utasként ültem kocsiban -, de végülis magabiztosan kezdtem neki.

A KRESZ tanfolyam lezajlása után, természetesen jött egy KRESZ vizsga, amin annak rendje és módja szerint elsőre meg is buktam, jobban rástresszeltem a kelleténél és kapkodtam "mer', hogy há' ez időre megy". Meg is lett az eredménye a gyalázatos 59 pontos "dolgozatnak". Második nekifutásra meg sikerült maximális pontszámmal elvégezni az egész procedúra ezen részét. Kezdhetün is akkor vezetni.

Itt volt az első nagyobb nehézség. Oktató keresés. Nem tudom, régen, vagy más suliknál ez, hogy megy, viszont ahol én szereztem a jogosítványom nekem kellett levadászni magamnak egy oktatót. 1 hétig telefonáltam oktatóról oktatóra, hogy ugyan légyszi vállalj már el. Egyik már nem vállal, másik augusztus végén mondott október végi kezdést, másik nem tudja megmondani, a harmadik nem elérhető.... Így esett a választásom egy olyan oktatóra, akinél 2 ismerős is tanult vezetni. Felhívtam egy szombati napon, egy kikötése volt, csak délelőtt, de legalábbis 09:30 - 12:30 közti időszakban vezessük. Bántam is már én, csak legyen valaki aki megtanítja a dolgok csínját és bínját. Szombati nap volt ugye mikor lebeszéltük, hogy oké vállal, rákövetkező hét szerdán már a rutin pályán araszoltunk és kezdte el nekem oktatni miként kell kezelni az "ojotót".
Ha már autó, egy - természetesen - dízeles Toyota Yaris-on tanultam meg vezetni, viszonylag fürge, jól irányítható kicsi autón.
Nos, mivel rutinpályás vizsga már nincsen, 9 óra kötelező rutin után kimerészkedtünk a forgalomba és ott szakadt rám igazán, hogy ja... Ja igen, itt azért elég sok mindenre illik figyelni. Itt kezdődött el a neheze. Messzemenően nem részletezném, 54 órán át vezettem szorgalmasan, mert voltak bizonyos dolgok, amiket nem sikerült egyből úgy elsajátítani, ahogy az elvárható. Az oktató is kérte, és én is akartam és láttam, hogy 30 óra után - ennyi ugye a kötelező - ez még nem megy úgy, szóval, csapassuk még.
Pár szót az oktatómról. Egy végtelenül türelmes, jól szituált, nagy tudású és nagy vezetői múltú úr. Összesen 2x emelte fel velem a hangját és akkor is okkal, pedig volt, hogy felváltottam 4-esbe, úgy, hogy a kuplung jóindulattal is csak félig volt benyomva. Ám, ha valami nem úgy ment, akár parkolás, manőver, megálltunk, elmagyarázta újra, megismélteltük. Mellette jó hangulatban, beszélgetésekkel telt minden óra. Szóval nem panaszkodhatom. Nem a saját ügyeit intézte miközben nekem vezetnem kellett volna, talán 2 alkalom volt, hogy egy párhuzamos parkolás után kérte, hogy állítsam le a motort, és beszaladt a közeli pékségben a napi kenyeréért.

50 óra után viszont már kellően felkészült voltam, hogy megpróbáljuk azt a forgalmi vizsgát... Ezt mondjuk a 42. óránál közölte velem, hogy kifizette a vizsgadíjat, november 30 vizsga! Óte.... Elérkezett a vizsga napja és ó én f-sz szerencsés voltam, aztán sikerült, bocsánat a fogalmazás módért, telibesz-rni a szerencsémet. Megismerkedtünk a vizsgabiztossal, majd rámnézett és kártya húzogatás helyett megkérdezte mit szeretnék megcsinálni a vizsgám során?! U megfordulás, balra 90 fokban parkolás. ÉÉÉÉÉÉS sikerült olyat belerondítanom, aminek instant bukás lett a vége. Történt, hogy az U megfordulást egy olyan helyen kellett kiviteleznem, ami lejtős. Helyet kiválasztottam, visszaváltottam azzal a lendülettel lefulladt alattam a járgány. Éreztem, ahogy az oktatóm bekarmolja az arcát, illetve, hogy a tarkómba fúródik a biztos tekintete. Mielőtt meggurultam volna lefékeztem az autót, kézifék, autó indít és kézifékesen elindulva végrehajtottam a manővert. Majd elindultunk más irányba, hogy megcsinálhassam a parkolást is. Meg is lett, majd szinte mesteri pontossággal megcsináltam. Na de mi volt itt a hiba ami bukást érdemelt? Manőverek megvoltak rendesen, index stb, egy lefulladás még nem ér bukást. Viszont mikor már másodszor is megszólalt a vizsgabiztos, hogy "tükör? holttér? nem kellett volna ellenőrizni?"... Akkor az már elég fatális hiba volt. Annak rendje és módja szerint meg is buktatott. Úgy rágörcsöltem a lefulladásomra, hogy kiesett az egyik legfontosabb dolog amit autóvezetés közben folyton ellenőriznem kell, hogy mi zajlik körülöttem. A bukásnak helye volt, megérdemeltem.
Mentem gyorsan venni következő vizsgát, reménykedve, hogy még 2022-ben megszerezhetem a jogosítványt. Nem volt bizos, hogy jut még nekem is hely, de szerencsére az oktatóm szemfüles volt, és egy szép keddi napon, december 20.-án esedékes volt a második forgalmi vizsgám. Előtte azért elszomorított az oktató úr, hogy amúgy az előző forgalmi vizsga sima lett volna, ha mindenhol körültekintően járok el, mert alapvetően, 1-2 apró gépjárműkezelési gondot leszámítva jól vezettem. Tökjó... Ezen a vizsgán már nem hagytam magam görcsölni. Mindent kellő körültekintéssel és jól végrehajtottam aminek meg is lett az eredménye, a második forgalmi vizsga sikeresen zárult. December 20 volt az a nap amikor hivatalosan is megszereztem a jogosítványomat.

Vagy legalábbis a kihívás teljesült. Jogosítványom végülis csak január 9.-től van, ugyanis 3 munkanapot várnom kellett, és pont bele esett abba, hogy az itteni kormányhivatal már nem volt nyitva, nyitás január 9... De arra a napra én még szabit is kértem és elmentem megcsináltatni az okmányt.

Sajnos, marha költséges folyamat volt, annyi spórolást tudtam eszközölni, hogy szerencsémre egészségügyi suliban szereztem az érettségim, így járt mellé egy elsősegély oktatás és vizsga is, amit így már nem kellett elvégeznem. Ez cirka 40 ezer forint spórolást jelent, ami nem kevés, de a teljes költséget eltekintve, nem olyan jelentős sem.

Nem részletezném le és nem is flexelés de:
52 óra vezetés (8 ezer forint óránként)
2 forgalmi vizsga és ezeknek az óradíja (szintén 8 ezer)
2 KRESZ vizsga
KRESZ tanfolyam
1x pályabiztosítási díj a rutinpályához

540 ezer jó magyar forint... Sok, marha sok, és ahogy sikerült megszereznem a jogsit, már a kövi tanfolyamot úgy hirdette a suli, hogy emelték az árakat. Ez sem lesz már sajnos olcsóbb. Nyilván, ha ügyesebb vagyok lehetett volna ezen faragni, óraszámban, vizsgák számában stb. Azonban inkább vezettem kicsit többet, hogy ez az alap tudás biztosabb legyen. Ha ennyi kellett, hát ennyi kellett.

Végszónak: ami tán a legérdekesebb, hogy amiket bénáztam az órákon, amennyire sokszor nehézkesen mentek dolgok, most annyira könnyen veszek bizonyos akadályokat. Figyelmem is jobban összpontosítom az autóra és a körülöttem, előttem, mögöttem, mellettem zajló dolgokra. Persze, mikor a dízeles kocsi után átültem egy benzines járgányba azonnal 2 lefulladással kezdtem, de ennyi, talán 1 parkolásnál fulladtam le ezeken kívül. Magának a járműnek a kezelése is sokkal könnyebben megy, mint az oktatási órákon. Furcsa.

Ja igen, kocsi is lett végülis, nem egy Ferrari lett végül, nem volt eladó a környéken sajnos. Esetleg, ha azt mondom bruthalia? Talán tudjátok már akkor, hogy mi lett az én első autóm. 96 ezer km-el, zsír új téli lépőkkel, jó műszaki meg esztétikai állapottal, klímával, friss műszakival. Én szeretem.

Ha eljutottál idáig, köszi, hogy végigolvastad! Béke!