... melyek valóban terhesek számunkra. Dolgok, melyeket meg kell tenni akkor is, ha jelentős lelki, szellemi vagy akár fizikai megterheléssel járnak. Súlyos döntések, melyek majd végigkísérnek egész életünkön. Akkor is, ha nem emlékszünk rájuk, mert nem akarunk, vagy mert fel sem fogtuk a jelentőségét. A lelki teher örök bélyegként ég belénk akkor is, ha nem veszünk tudomást róla.
Manapság ezek a nehéz dolgok:
- válaszolni egy kik*rt privát üzenetre,
- félreállni az ajtóból, hogy esetleg le tudjak szállni, utána te meg fel,
- kimondani azt, hogy "köszönöm",
- úgy általában véve köszönni,
- elfogadni mások igazát,
- megtartani az adott szót,
- stb.
Gyakorlatilag minden, ami a normális emberi együttéléshez szükséges, kipusztul, mint a dinók. Lehet sírni, hogy jajj, milyen világ ez, de fölösleges: mi tesszük olyanná, amilyen. Vagy közvetlenül, vagy közvetve azzal, hogy hagyjuk.
!
