Egy újabb, nyomós indok inni. Arról van ugye szó, hogy a drága anyuka és a világ legszebb gyermeke (mindenkinek a sajátja az) még a kórházban van, tehát lehet a lakásban egy "utolsót" bulizni, megadni a módját.

Hát, sikerült. Szerencsére a rendőröket nem hívták ránk, csak az utcáról óbégattak, hogy hejj mán, fél tizenkettő van, csendesebben mán. Sebaj, kulturált társaság, visszakiabálás nélkül bejöttek.

A lényeg, amiért sikeres volt, hogy ma rendesen megindult a tej, végre evett a gyermek annak rendje és módja szerint. Tudni kell róla, hogy eddig a cukros vizet is csak nyammogta eddig (a többi gyerek nyakalta be mint őrült), fogyott is negyed kilót szegénykém. Nem sírt, aludt álló nap. Próbálták felébreszteni, vagy ébren tartani, hogy egyen, de ha meghallotta páromat meghallotta vagy meglátta, azonnal mosolyogva aludt újra. Pedig csipkedték, paskolgatták finoman, de minden módszer csak egyszer hatott, utána immúnissá vált.

Ha a szülés nehézkesebb amiatt, hogy a gyermek nincs eléggé lent, a szülőcsatornában, például azért, mert rövid a köldökzsinór, azzal párhuzamosan előfordulhat, hogy a méhlepény sem indul el lefelé, nem válik el a méh falától. Nálunk is ez volt, ezért az enyhe vákuumos rásegítéskor úgy ahogy van leszakadt, ettől volt az őrült nagy vérzés, vérveszteség. Egy ismerős mondta ezt el párom barátnőjének, és utána meg is kérdezte, hogy a párom él még? Gondolom a bébi érezte, hogy még nincs tej, mert a szervezet először regenerálódott, csak utána indult meg a többi folyamat.

Most már rendben vagyunk, hál istennek.

Sajnos képet nem tudok mutatni, pedig szebb lett az elmúlt pár napban a kölök, de nem jöttem rá, hogy lehet ezen a k telefonon az mms-ben érkezett képet valahogy kimenteni. (samu Monte)