Avagy mi nekiálltunk hajtani a sz*pórollert.

A történet ott kezdődött, hogy beázott a próbatermünk. Pince, persze, lőrés ablakok, sok vezeték, állandó doh és pára a szellőztetési kísérletek ellenére (ventilátoros szellőztető, stb). A beázás brutál volt, valami 700-800 ezer HUF kárt írtunk össze, aminek a felét fizette a biztosító.

Innen menekültünk, találtunk is egy jó helyet: gyártelep, emelet, ablak, nem zavarunk senkit és minket se nagyon más. Beázásnak nincs nyoma, a tulaj jó fej, az ár elfogadható. Igen ám, de kezdeni kell valamit a hanggal, mert az üres szoba maximum zengetőnek jó, nem zenélni vagy felvenni benne.

Mit tesz ilyenkor a csóró zenész? Sok hülyeséget, alapvetően. Pl. szőnyeget mindenhova. Padlószőnyeg a padlóra, falakra, azt' köszi. Esetleg jön a tojástartó-business, ami szintén nem annyira bejövős. Ez utóbbi még működhet is, nekünk valami 5 centis polisztirol lapra voltak felragasztva a tojástartók a négy falon, megoldotta kérdést, de a legmélyebb hangokkal így is meggyűlt a bajunk.

Szóval eldöntöttük, mi az, ami nem lesz: tojástartó, telibe padlószőnyeg egyéb szokásos kókler dolog. A szokásos hiba még: az egyenlőtlen csillapítás. A legtöbb próbaterem a szőnyegekkel, tojástartókkal agyon van csillapítva a közép/magas hangtartományban, míg alul nyugodtan tombol a végítélet. A basszusgitár mélye vagy érthetetlen vagy hangos (de inkább a kettő egyszerre), össze is veszik a lábdobbal rendre, a sípoló gerjedéséket helyét átveszi a brumm és a búgás, próba végér fejfájás.

Most akkor ne legyen semmi zengés? Ég óvjon, nagyon nehéz megcsinálni és amúgy is csak speciális igényekhez való (egy jó kis 'süket-fülke' énekfelvételhez persze mindig bejövős).

Akkor mi kell? Kontrollált lecsengés, hangolt csillapítás, kellemes diffúz tér. Alapvetően ha ilyet akarsz, akkor legyen tenger pénzed és keress fel egy szakértőt, ami az adott hely ismeretében megtervezi neked az akusztikát, aztán kell egy jó brigád aki meg is építi a dolgokat. Ez a tuti, 100% elégedettséget nyújtó út.

Jó, de nincs pénz. Pontosabban ennyi pénz nincs, mert valamennyi azért csak legyen - ez is csak olyan mint a háború, 3 dolog kell hozzá...

Kezdetben így nézett ki a dolog, előre is elnézést a borzasztó kamupanorámáért:

A helyzet nem túl rózás. A folyosó felőli fal ablakos, ráadásul vékony. A egyik szomszédtól csak egy szigetelés nélküli gipszkarton fal választ el, a másik szomszédot kivettük, itt lesz a stúdióablak, volt alapból egy megfelelő nyílás a falban. :) Kész szerencse, legalább nem kell bontani, vagy TV/kamera párossal szórakozni (ami egyébként akusztikailag jobb, a bontatlan fal a tuti mindig).

Mi volt a terv? a rendelkezésre álló fél misiből megcsinálni a a képen látható nagyobb termet feljátszónak (27 m^2), a kisebbet meg lehallgatónak (11 m^2). Mit mondott erre egy szakértő kolléga? Jó, ha az egyik kijön ennyiből csak anyagköltség szintjén, a munkadíjat nem is említve, hisz a DIY varázsa, hogy a saját idődet nem számolod, pedig ha órabérre lefordítanád az eredmény tükrében... lehet inkább gyűjtögetnél még.

Ami mindenképpen kellett: szigetelés. Mivel elvileg este 10 után nem lehetne hangoskodni (kiderült, hogy az épület túlsó felén a szomszéd telken mégis csak van lakó), meg van másik zenekar is az emeleten, a cél egyértelmű: hang se ki, se be. Úgy, hogy kiindulásként a falak fele inkább áteresztette a hangot, mint megfogta volna.

Első lépés: gipszkartont rendszert kell kiépíteni, jó vastag szigeteléssel. A mi választásunk a Rigips Blue Acoustic kartonra és az Airrock ND gyapotra esett. Ez utóbbi helyett az Airrock XD is felmerült, de ezt a jelentős többletköltség miatt elvetettük. Tehát az első kép jobb felén látható amúgy alja gipszkarton válaszfalra felkerült a 10 cm vastag gyapot, meglehetősen egyszerűen: gyapotot odarak, 12 cm-es csavart kicsit behajt kötöződrót ráteker, csavart meghúz. Ezzel a módszerrel gyorsan és biztosan rögzítésre került a gyapot. Biztos van szebb/jobb módszer is, de a célnak ez is megfelel.

Az ablakos fal különlegesebb eset. Itt az ablakkeretet elfedtük méretre vágott gipszkarton lapokkal, amit annak rendje és módja szerint ki is gletteltünk. Erre viszont kicsit trükkös felület került: légrés, 5 cm-es gyapot, légrés, lyuggatott gipszkarton.

Vettük-e a lyuggatott kartont? Nem. A Big Quattro (pl. a Hit Space üzletében is ez van) alapján, figyelembe véve a lyuggatott felület arányát és a lyukak felületét csináltunk egy sablont, amivel csak fel kellett fújni a kartonra a mintát és fúróval kifúrni, 3 lapot egymásra téve. így csak ~1000 lyukat kellett fúrni egy turnusban, nem a háromszorosát. :) Meglehetősen poros meló volt. :Y

Ami a fontos: nem lett törékeny a karton! A kerek lyukak miatt nem szakadt tovább a papírfelület, így stabil maradt a rétegelt konstrukció. És miért kellett a lyuggatott karton? Mert jól előre kalkulálhatóan viselkedik, a nekünk kellő tartományban nyel el, ezzel a mélyebb hangok is megfoghatóak, és ráadásul a teljes spektrumon viszonylag egyenletesen nyel el. Ezt segíti a mögé helyezett gyapot is a légréssel egyetemben.

Ismét elnézést a remek minőségű képekért:

Itt pedig a lyuggatott karton mögötti elrendezés: a falon 3 cm vastag párnafák, ezekre rögzítettem a gyapotot. Ez elé került fel a gipszkarton profilja, így a karton mögött is van 5 centi légrés.

Nos, amit nem szeretünk akusztikai helyiségekben, azok a párhuzamos falak. Főként azért, mert utáljuk az állóhullámokat. Az meg ugye mindenkinek megvan, hogy ha bemegy a szobába na sarokba, akkor szépen felerősítve hallja a mély hangokat. Meg kellett törni a téglalapot, de a lyuggatott fal egyenes, a homlokzat szintén nehézkesen módosítható. Maradt a szomszéd felé eső immár szigetelt fal, amit végük cikk-cakkosra csináltunk (W forma, hogy egész pontos legyek) mert egy sima "döntés" nem lett volna elég, ha meg meredekebbre vesszük túl sokat vesz el a helyből, kicsi lesz a terem.

Amit a profilok lerakásánál elrontottunk: nem szedtük fel a linóleumot. Ti ne kövessétek el ezt a hibát! Erre még visszatérünk. Ami még kell, és ezt viszont elvégeztük: minden, a fallal és a kartonnal érintkező felületre öntapadós habcsík került (2,5 mm vastag), ez is növeli a kész rendszer hangszigetelését ( és általában kispórolják a gipszkarton falakból).

A lyuggatott gipszkartonon a gyapot pora átjön, ha nem teszünk közé és a gyapot közé valamilyen anyagot, ami megfogja a port. Igen ám ,de itt a levegőnek szabadon kell áramolnia! A megoldás egyszerű, venni kell olyan szövetet, amin át a szád elé téve még tudsz lélegezni - ha a levegő átjut, akkor a hang is. Mi vastag vatelint használtunk, ezzel sincs baj, de csak a lyukak elé szabad felrakni, mert ha rögzítési pontot is lefedsz vele, hajlamos felcsavarodni a csavarra, és nem tudod rögzíteni a kartont. Persze mi is csak a fájdalmas úton jöttünk rá erre...

A gipszkarton-rendszerek kialakítására van ezer útmutató, videó, nem nagy ördöngősség, a lényeg a türelem és a pontosság. A glettelésre is rá lehet érezni, ki ne felejtsétek a papírcsíkot a repedezés megakadályozására! A kartonfal egy kissit mozog, ez teljesen normális, nem vasbeton merevségű.

Ó igen, ajtó. Dupla ajtó, ebben nincs ellenvetésnek helye, ez a legolcsóbb megoldás, mert egy jó zajszigetelő ajtó drága, ráadásul a teljesítményét úgyis az a fal korlátozhatja, amibe be van építve (nálunk semmi értelme nem lett volna a vacak külső fal miatt.

Szóval, adott egy sarkok nélküli helyiség (a kisterem felé lévő falnak is lecsaptuk a sarkait), egy szál lyuggatott fallal. Már most sokkal jobb, mint a kiindulási alap, ráadásul a ki/be jelentős csillapítás van, pontos méréssel még nem szolgálhatok, de bepótlom. Mi kell még? Belső csillapítás. Jöhetnek az akusztikai elemek!

A plafon közepére 10 cm vastag gyapotból egy 100 cm széles (+párnafák) vastagságú csík került fel. 3 szálban került fel a párnafa a falra, így ment fel egymás mellé a két sor gyapot. A fák már eléggé beszorították a gyapotot, de a biztonság kedvéért itt is drótos rögzítést alkalmaztunk. Végül az egészet befedtük egy, a korábbi metódus alapján kiválasztott szövettel a porzás megakadályozására. Újabb hanyagolható minőségű kép következik. :)

Ez már jelentős eredményt hozott, rövidült a lecsengési idő, a vastag gyapot és a nagy felület miatt nem csak a magas hangok fulladtak be.

De még mindig sok volt a fölösleges sarok, jött egy másik kedvenc anyagom, a Heraklith! Stabil, könnyen szerelhető, jó hangelnyelő, a finomszálas változata lefestve még ki is néz valahogy. mi csak a vastagszálashoz jutottunk hozzá (ólcsójános-klub), de az akusztika célnak ez is megfelel. Párnafával kerültek fel ezek is, szépen megdöntve a falak mentén, mögéjük pedig betömtük a maradék dirib-darab gyapotot,így ebből nem is keletkezett hulladék.

A taps-visszhang csattanós, csúnya éle eltűnt, a mélyek is rendezettebbek lettek. Ami még hátravolt: rengeteg csiszolás:

Jah igen, az ablakkeret: 8*5 cm-es stafli, csavarokkal és a belső oldalon vasalással megerősítve, a gipszkarton falban vastag UA profilra erősítve. Az üveg maga hangszigetelő szendvics, 4 mm üveg -> 16 mm argon -> 8 mm üveg. Ebből két tábla, egy kisebb és egy nagyobb. Mivel szerkezetileg külön falban vannak, az egyik tábla megdöntését elhanyagoltuk, a méretük sem egyforma, nem tudják egymás rezgésbe hozni. Darabja elvileg 35 dB-t szigetel, majd kíváncsi leszek a végeredményre. Hogy miért nagyobb a nagyterem felé eső ablak? Hogy jól be lehessen látni a kis felvevőből az egészet. :)

Aztán még festeni is kellett, és még kell is:

És megcsinálni szépre a két üveg közötti textíliát, berakni az üvegeket, megcsinálni a fakeretet a plafonon az abszorbenshez, valamint egy skyline diffúzor is lesz a homlokzati két ablak között, nem is kicsi.

Meló még van, pedig zenélni is kéne már...