Hát, ismét sikerült összerakosgatnom egy munkába menetelre vállalható állapotú biciklit. Ez kinél mit jelent, nálam azt, hogy egy nagyon alap monti váz (matt feketére fújva most épp, az alap kályhaezüst nem tetszett), duplafelni, új külsők, V-fék, 2 lámpa, pár macskaszem, oszt' jó napot.

Nem veszem sietősre, főleg munkába menet, nyugodt szívvel megállok pirosnál, zebrán áttolom, ha már ismerem a KRESZ-t (jogsim nincs, de a tesztet sikeresre bármikor megoldom), igyekszem be is tartani.

De minek, ha mások szarnak rá? Ma reggel is nyugodtan tolom át a zebrán a cangát (nekem volt zöld), erre a parkolóból kigyorsít egy kedves fiatalember egy régi Sierrával, és ha nem lépek vissza kettőt(!), el is üt, ahogy kell. Miközben hevesen szidom a felmenőit elindulok újra előre, erre egy kedves bringás pajtás is kis híján elüt. Ugye, ő is át a piroson, ahogy kell.

Én rendesen közlekedek, de mit érek vele, ha az autósok jogosan rühellik a kerékpárosokat, mert sok közöttük a féreg, aki lassítás nélkül átmegy a piroson, tükröket rugdos le, meg úgy csinál, mintha mindenhol elsőbbsége lenne.

Aki meg kitalálta, hogy a budai rakpart nagy részén osztatlan legyen a kerékpárút és a gyalogos sáv, az helyezze fel magának a seprűt, cirokkal előre.

Két nap alatt 100 km, hogy de fáradt vagyok.