Szeretem én a Dream Theatert, nagyon. Egy kedves ismerősöm hozzám vágta az addig meglévő összes albumokat (ez talán 2003-ban volt). Nem, nem mp3 lett pendrivera pakolva, hanem rendes, kézzel fogható CD-k voltak. Scenes From a Memory - abszolút szerelem, első hallásra. Nem mondom, hogy addig azt hittem, hogy a Metallica a világ legjobb zenekara, és a One a legnehezebb szám a világon, de azért erősen sokkoló volt az élmény.

Rólam ennyit kellet most tudni. Ennek fényében már érthető, hogy miért örültem nagyon kedvesem váratlan hírének: valamivel kicsit le akarta kötni a gyereket, hát elkezdett kutatni valami DVD-t. A Score című DT koncertanyag akadt kezébe. Bejött, a gyermek 10 percre teljesen rákattant (ez egy 9 hónapos gyerektől azért nagy szó), majd amíg elvolt a szobában, Jordan Rudess és Petrucci szólóinál felkapta fejét, és sasolt. Nem, más zenék nincsenek rá ilyen hatással, próbáltunk már mindenfélét. No persze az Imperial March bejön neki, de az is csak azért, mert azt gyakran dúdolom neki, s jó dolgokhoz köti.

Aztán, ASUS MyPal 620. 400Mhz Intel ARM proci, 64Mb RAM, grátisz bele 512Mb CF card. Rajta Win CE 4.2 teszi a dolgát. Azt próbálom kideríteni, hogy mire jó manapság egy olyan eszköz, amin nincs bluetooth, WiFi. Csak USB meg infra. Okés, mókás volt feltenni rá az Opera minit (ami meglepően gördülékenyen fut), és netezni kicsit, de ez nem egy tartós felhasználási mód, valljuk be. Aztán bevillant valami régről: PocketUFO. Óhhohó, a WC-n csücsülve töltött idő megsokszorozódik, láb zsibbad, agy pang, "csakmégeztazegyetleszem".

De persze Windows, tehát fagy.

Aztán meg, csináltam egy jó kondér chilis babot. Mindenféle alap meg por meg egyebek nélkül, ahogy kell. Mivel nagy kísérletező vagyok, nem vízzel, hanem sörrel locsolgattam, világossal. Az illata isteni, a tegnapi kóstoló szerint az íze is elmegy, de egy óra múlva, ebéd közben derül ki igazán, milyen lett. Nyamm.

És van páromnak egy, a szivárvány minden színében pompázó házi papucsa, amit elneveztem gay muffinnak.

Life is all right at the moment.