Sokat gondolkodtam mostanában az élet értelmén. Hogy van-e bármi értelme az egésznek.
24 éves vagyok, kollégiumban élek. Szüleim elváltak, anyám egy 30 körüli pasival jár, nem beszéltünk lassan fél éve. Édesapám pedig a barátnőjével lakik, mellesleg pedig kamion sofőr, és mindig külföldön van. Így hát állandó lakhelyem a 80 éves nagymamámnál van.
Egyedül vagyok mint a kisujjam. Elhagytam egy csodálatos lányt, és ez azóta is marja a lelkemet. De örülök, mert így most a lány legalább boldog, én meg azt eszem amit magamnak főztem.
Nem jutok egyről a kettőre. Küzdök a depresszióval, amit a jó édes apám szimplán kiröhög. Nem találtam munkát 2 hétig, és letiltotta a mobiltelefonom. Pedig előtte 3 hónapig dolgoztam, nem volt gond. Azóta voltam pár állás interjún, de nem jöttek össze. Ilyen a mai világ, nem könnyű elhelyezkedni, főleg pályakezdőként. De mégis csak azt kapom, hogy egy lusta semmirekellő ember vagyok.
Lehet így van. Lehet nem is kéne tovább folytatni. Mi értelme az egésznek? Születünk, dolgozunk, meghalunk. Lesz gyerekem? Ja fölnevelem, és az is bejárja ezt az ösvényt. Végül úgy is minden amit szerettünk meghal. Mi is meghalunk. Na és aztán?
És ha szar az élet? Ha nem akarok itt szenvedni? Legalább én választhatnám meg, hogy mikor és hogy halok meg. Csak egy kötél kell és egy faág.
Már megpróbáltam, kibírna a kötél. De még volt bennem annyi élni akarás, hogy leszedjem magam. Élt bennem a vágy, hogy újra láthassam azt a lányt, aki mindennél jobban szeretek. Akire nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék.
Megváltoztam azóta, hogy szakítottunk, próbáltam jobb ember lenni, odafigyelőbb, gondosabb. Hogy ha arra kerülne a sor, és adna még egy esélyt, akkor talán jobb férj és apa legyek. De nem így történt, nem kaptam még egy esélyt. Az életben nincsenek második esélyek. De akkor minden is változzak meg? Így is úgy is szar az egész, akkor kit érdekel, hogy én jobb ember akarok lenni?
Találkoztunk, és Ő neki már van egy társa, aki megadja neki azt amire vágyik, és boldog vele. Örülök is meg nem is. Ez érthető azt hiszem.
Sulit még mindig nem fejeztem be. Nem megy nekem. Hiába tanulok egyes tárgyakat, nem értem meg és nem rögzül a fejemben. De be akarom fejezni, vagy be akartam. Már nem tudom. Áttettek költéstérítésre, és sokba kerül. Ha levetném magam egy hídról, felkötném magam egy fára, akkor nem kéne a családomnak ezt a terhet is cipelnie.
Mi hajtsa az embert mégis előre az életben, ha már nincsen cél amit szeretne elérni, és úgy gondolja, hogy többet profitálna a világ a halálából, mint éltéből? Nem értem az egészet, nincs az egésznek semmi értelme.
amikor az ember letört, reményvesztett lehet, hogy kevés az "ugyan tesa, ne legyé má az!"
szerintem inkább magaddal/magadban kell rendezni dolgokat, és elhatározást tenni. aztán pedig akarni is kell, és legfőképpen tenni az elhatározásért, nem feladni, nem meghátrálni..sablonnak hat amiket írok, de a véleményem szerint minden hozzáállás kérdése. meg kell találni azokat a dolgokat amik örömet okoznak, és azokra koncentrálni, az segíthet kijutni a gödörből, aztán szépen lassan egyre feljebb, feljebb, feljebb..
Zene nélkül az élet tévedés volna - Friedrich Nietzsche
Bocsi, de tudom! 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
, csak neked kell jól megválasztani.
PowerBuldog oldala
