Olyan rég írtam, hogy az nem is igaz. Nem mintha bárkinek is hiányoztam volna itt Logouton. De jó írni. Mármint, nem azért hogy más olvassa, bár ha értékelik, ne adj Isten, pozitívan értékelik, akkor olvassák. De jó volt így visszanézni a tavalyi bejegyzéseimet, azt a keveset. Jókat röhögtem rajtuk.

Tavaly ilyenkor is a legnagyobb problémám az iskola volt, meg a megítélésem a többiek felől. Hát az iskolai dolgok megmaradtak, fogak összeszorítva minden reggel mikor bemegyek és hatalmas megkönnyebbülés, mikor kijövök, ez főleg péntek délutánokra igaz. A megitélés még mindig változatlan, a kis EMO-s köcsög, de már leszarom. Aki ismer, az tudja hogy ki illetve mi vagyok, aki meg nem ismer, az előbb ismerjen meg és utána alkosson véleményt. Utálok idegeneknek magyarázkodni, sőt, eddig se tettem, ezután se fogok.

Amúgy tavalyhoz képest nem sok minden változott. Nőtt a hajam, én is nőttem pár centit meg talán híztam is. Hülyébb lettem, gyerekesebb. Ez valahol ilyen hullámvasút. A gyerekes viselkedés az 20-30 éves korra elmúlik, utána van 10-20 éved normálisan élni, tiszta fejjel, majd megint hülyülsz, hullik a fogad és a hajad, és 70-80 éves korodra megint olyan kezelhetetlen és elanyátlanodott leszel, mint egy csecsemő.

Barátok... Nagy csend, de vannak. Nem is kevesen, nem is akármilyenek. Csak ez itt nekem ilyen nonpublic-theme. Szóval barátok terén nem szenvedek hiányt. Ez meg is látszik a karácsonyi listámon, amire 10 perc alatt felírtam egy halom nevet, és azóta csak húzogatom le róla az embereket, ennyi pénzem ugyanis nincs. Sose volt, ezután se lesz. Meg a család azért valahol mégis csak fontosabb. Nem megértőbb, nem olyan fejjel gondolkodik, mint én, de a család is tud velem örülni illetve kritikus esetben szomorkodni.

Közben itt gondolkozok azon, hogy hol csesszem el a bejegyzést egy kis IT-vel, de szerintem kihagyom, majd ha a héten frissítem a flottát és visz rá a lélek, akkor szentelek az ilyesminek egy külön témát.

Hogy miben változtam, azt úgyis taglalni fogom még, csak nem most. Cirka 13 órán belül egy történelem TZ-t fogok írni, melyre még egyáltalán nem készültem. Annyit tudok, mint öcsém. Az ő kis jelenetével zárom a bejegyzést.

Öcséim játszanak a másik gépen, odamegyek, hogy nyomtassak. Elkezdem nyomtatni a töri vázlatokat, mire a nagyobbik öcsém így szólt:
- Mit nyomtatsz?
- Spanyol és angol abszolutizmusról vázlatot.
Közben a kisebbik kivette a kinyomtatott lapokat és odaadta, majd visszafordult:
- Mostmár odaülhetek?
Kis csönd, gondolkozott a kis agyával. Mielőtt válaszolni tudtam volna, megszólalt megint:
- Ja igen, még van az angol atomkrisztus.

Ennyi