Idegen tollak, de ékesek. Személyes aktualitásuk jelenleg minimális.

--------------------------------------------------------------------

a bú és a bánat
lenyisszant hófehér szárnyat
a földhöz ragaszt

a szagokat olajos konzerv festi meg
arcok homlokok és mind rideg
rám az ősz csupán legyint

megemel és elenged a kedv
a szív dobbanni újra elfelejt
kihűlt teát öntök ki megint

mosoly kéne nagy piros pipacs
meg ölelés jó meleg szivacs
de napjaim lekésik a tavaszt

--------------------------------------------------------------------

Néha menekülök minden elől, néha meg várok.
Néha mindent adnék valakiért, de magam küldöm el.
Néha akarom, hogy mindenki jöjjön, de becsukom az ajtót.
Néha elalszom a telefonon, mert senki nem felel.

Néha kinézek az ablakomon, nem történik semmi.
Rögtön lehúzom a redőnyöket, nem jön aki kell.
Néha fékezném az álmaimat, de ez az ami száguld még,
és most jó lenne, ha itt lennél és magaddal vinnél.

--------------------------------------------------------------------

Elég nagy súly van a lelkemen,
Mégis azt hiszem, ha tudnám, hogy miért
Talán könnyebben elviselném.
Túl vagyok rég a varázshegyen
De ha visszamész, nem találod meg
Amiért volt, amiért lesz.

Ne is keresd többé, hogy miért