Még mindig dobálja vissza azokat a szitukat az élet az arcomba bele, amiket elrontottam korábban. Semmi sem marad ki, szépen, egyesével zajlik a törlesztés. Mivel ez ''így korrekt'', nem lehet egy szavam se.

Azért van. Nyilván senki sem szereti, ha nem teljesen őszinték vele. Nos, volt egy két éves szakasz az életemben, amire legkevésbé sem vagyok büszke, mert bár semmi rosszindulat nem volt bennem, de nem voltam őszinte két számomra igazán fontos emberrel. Apró dózisokban, de most backfiring van. Tanulságos, mert egyáltalán nem viselem jól a kegyes hazugságokat sem, szóval megtanulom szépen (ha eddig nem tudtam volna), hogy ilyesmit ne, nem.

A háttérben Quimby-től ''Az ördög magyar hangja'' szól, jó szám.