Minden éremnek két oldala van. Most már nem csak értem, hanem érzem is, amit egy korábbi lenyúlt bölcsességben találtam, miszerint: valaminek a vége egyben egy tök új dolog kezdete is.

Amióta három hónapja elvesztettem a párom, csupa olyan dolog történik velem, ami korábban soha. Nem volt túl sok barátom, most van. Alig csináltam programokat magamnak, most egy hétre előre el vagyok úszva mindig. Alig próbáltam ki új dolgokat, most mást sem teszek. És szinte minden tetszik! (Már a korcsolya is iszonyúan bejött, de a síelés valami egészen szuper dolog. Ugyanaz a fantasztikus érzés, mint a szörf.) Korábban ugyan örültem a jó dolgoknak, de mostanában a legapróbb dolgok is képesek boldogságot okozni. Szinte bármi.

Fura, hogy ez ugyanaz az állapot, ami kapcsán akár pár napja is még az ablakon akartam kiugrani. Kémia, atomok, hát a rossebb tudja...