Ma megvolt az első - egyelőre magán - Salsa-órám. Nos... hát... nem könnyű. A tanárnéni nagyon kedves volt, és alapvetően elégedett is, de kb. úgy éreztem magam, mint egy rozsdás robot. Sosem volt erősségem a tánc, és most sem éreztem úgy, hogy bármit is jól csinálnék. Persze nemes küzdelem ez, nem adom fel, állítólag tényleg mindenki meg tudja tanulni, ''csak'' akarni kell.
Kedden mindenesetre megnézem az Oktogon tánciskolában ugyanezt csoportosan is, Andi (tanárnéni) azt ígérte, megpróbál keríteni mellém valakit.
Laza tánc, laza, ide-oda mozgó csípővel, laza térdekkel, ''pumpálós'' lépésekkel. Legközelebb szerintem bedobok két felest kezdés előtt, hátha úgy menni fog... :-). (Igen, valóban megpróbáltam újfent megideologizálni a piálást...)
a pia az kell az ilyenekhez, nem sok csak annyi ami oldja az ilyen kockák gátlásait ;)
és ha még valaki hozzászól a szerkesztőségből akkor le sem mossuk magunkról, hogy iszákos a bagázs