Ki a profi fotós? Ez egyszerű: aki ebből él.
Milyen egy profi fotó? No, ez már nehezebb kérdés.
Valaki nemrég megfogalmazta, hogy nem kontrollált körülmények között képekről nehezen tud véleményt mondani, hiszen fura "érv" például, hogy "a szeptemberi lemenő nap fényében, enyhén ködös időben lenne igazán jó ez a kép". Magyarán, az ember utazás közben csinált fotói szinte sosem lehetnek profi képek, hiszen ritkán adódik lehetőség visszamenni pont egy szeptemberi ködös naplementére azért a képért.
Az illetőnek alapvetően igaza van. Ha nem mi irányítjuk a körülményeket, akkor azok ritkán optimálisak. Ki lehet fogni, de alapvetően szerencse kérdése, az pedig ugye messze áll a profizmustól. A profi előkészíti a műtermet, ott a két ernyő, két vaku, strobist.hu meg minden kókuszpókusz, a fények, beállítás, minden hibátlan lesz. Eleve, egy elképzelést, koncepciót valósít meg, tehát teljesen tudatosan készül a kép, minden csak eszköz hozzá.
A konklúzió? Nem érdekel a profi fotózás, egy cseppet sem. Irigylésre méltó portrékat látok, gyönyörűen kivitelezett, ízléses, profi modellfotókat, tárgyfotókat. (felejtsük el egy pillanatra a hazai csajosmagazinokat, meg ilyesmit, mert kritikán aluli a fotósmunka legtöbbször. igen, a legnagyobb lapokban is. hiába mondja el minden spiné, hogy a pléhbojban szerepelni az a világ legnagyobb kiváltsága. tucatszám látni ótvar, fantáziátlan, technikailag sem tökéletes fotókat ott is. nem mindig, de ha tényleg olyan patinás lap lenne az, akkor egyáltalán nem szabadna.)
Szóval irigylésre méltó profi munkákat látok, de nem érzek vágyat, hogy ilyesmit csináljak. A természet és "travel" fotózás érdekel, és inkább a fényképezés spontán, "úgy fotóztam le, ahogy láttam" megközelítése, más nem. Maradok ámátőr.
