A ''megvolt'' nyilván erős túlzás, ahogy semmilyen átturistáskodott városra nem mondhatja komolyan azt az ember, hogy ''megvolt''. Még Budapestet sem ismerem. Ízelítőt viszont kaptunk Á. és O. jóvoltából, amelyet ezúton is köszönök.

Szóval Szerbia. Péntek délután indultunk, a startkockán egy frissen kerékbilincselt Lexus várt minket, de 200-as pulzus és vérnyomás mellett végül úrrá lettünk a nehézségeken. Szerencsére nem maradtunk le semmiről, a Dombos Fest aktuális koncertjei csak később kezdődtek. Gál Csaba ''Boogie'', Lajkó Félix és Rúzsa Magdi voltak porondon, a hangulat pedig szolid, de jó volt. Már amennyire emlékszem, négyen (három és felen, mert O. nem töményezett) elpusztítottunk 19 adag Pelinkovacot és 18 sört... Rúzsa Magdi egyébként kishegyesi, konkrétan, nyilván komoly hozzáadott értéke volt a koncertnek. Írtak is róla nálam jobb tollú emberek itt: [link]




R. családjánál aludtunk, ahol részeg bandánkat megvetett ágyak várták (!), reggel friss kalács, harcedzett, fiatalos szülők. Le a kalappal, csak ámultunk!






A szombati program Újvidék volt, megnéztük a várat, voltunk a ''Szigeten'', úsztunk a Dunában, este jártunk a városban, az Újvidéki Színházban néptáncbemutatót láttunk (erről is írtak, itt: [link]), csevapot sütöttünk, az alkohollal pedig csínján bántunk (R. két decis pejkis (Pelinkovac) poharának a látványától is forogni kezdett velem a szoba).

Másnap reggel irány az optimális burekos, aztán kocsiba be, pitstop Szegednél egy optimális halászleveshez, majd haza. Ja, a szegedi pincér fantasztikus élmény volt, a halászlevet nem szerető húgomra csak annyit mondott, ''pffffff...''. :-O