2019. június 27., csütörtök

Gyorskeresés

Hiperkarma

Írta: | Kulcsszavak: nagy-keleti-bölcsességesség

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

No, nem az együttes (az sem rossz). Hiszek benne (''hiszek''... elég materialista vagyok, inkább úgy mondom, hogy szimpatizálok a gondolattal), hogy amit az ember elront az életben, azzal újra és újra szembekerül egészen addig, amíg meg nem találja a megoldást rá. Két fő válfaja van ezen eseteknek, ezeket most színes példákkal világítjuk meg:

A verzió (direkt hatás): amíg meg nem tanulod, hogy nem célszerű egy madarakkal teli villanydrót alatt megállni, addig időről-időre sz@ros lesz a kabátod. (Ha egyszer megtanulod és arrébb mész a tömött megállóban, másé lesz sz@ros. Mindjárt más, sokat fejlődtél! Teszteljétek az 56-os villamos moszkva téri rajtjánál...)

B verzió (indirekt hatás): ha rászoksz, hogy pofozod a nálad gyengébbeket, előbb-utóbb megbüntet az élet azzal, hogy gyengébbnek nézel valakit, aki nem az, és iszonyatosan elvernek. Visszakapod az egészet. Ha ártasz valakinek a haragoddal, ha bántasz valakit, előbb-utóbb megéled ugyanezt a túloldalról. (Vagy ez olyan, mint az Igazságos Mátyás király, csak a mesében van..?)

Aktualizálva ezt az egészet egoista önnönmagamra: világ életemben képtelen voltam elengedni dolgokat, főleg a barátnőimet. Akit igazán szeretsz, elengedsz, let me go, meg ilyenek... szép elmélet, közöm nem volt hozzá, még szakítani sem bírtam normálisan soha olyan lánnyal, akit szerettem. Ez ugye az A verzió... és bizony újra hasonló helyzetben vagyok, pedig a blogom rajtját indukáló szakítás sem volt annyira régen.

A háttérben épp - megint - a Hunter szól Didótól, megint fut a hátamon a hideg, újra pluszt ad ez a szám. De, a világ sokat változott a blograjt óta... Megtanultam, megértettem, megéreztem a leckét, már nem a villanydrót alatt állok. Már csak azért sem, mert tudom, hogy nincs választásom, ha valakinek mennie kell, mese nincs, hiába önzőzne az ember, a lépés nem elkerülhető. Nem voltam és most sem vagyok döntési helyzetben.

Ahogy X-nek mennie kellett, úgy most is elengedek valakit, akit szívem szerint nem engednék. Öregedtem, mert most nem küzdök már ellene. Pedig itt nem is valami után, hanem valami előtt kell mennie. Nem könnyű, de nincs gond. Fura erősség, magabiztosság érzés ez. (már csak azért is, mert tudom, hogy jót teszek vele is...)

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.