Just when you thought it's over... not quite, not quite. Ha egy szakítás után lerajzolnánk a hangulati grafikonunk (x tengely az idő, y a hangulatod), akkor egy erősen hullámzó folytonos függvényt kapnánk, amely - jó esetben, de azért ez a tipikus - regressziós egyenese szigorúan monoton növő.

Tehát hangulatunk hullámzó, de azért alapvetően hosszabb intevallumon nézve javuló tendenciát mutat.

Pár szemléletes kép egy párkapcsolat végéről (egy részük átvett gondolat):
1. Hogy lesz egy érzésnek végleg vége? Egyszer csak eltörik benned valami. Kilukad a ''lelked/érzéseid tartálya'', és elkezd folyni, ürülni. Ilyenkor még lehet rátölteni. A tartály azonban egy ponton kiürül, és ezzel meg is szűnik.

2. Megtalálni azt a kulcsot a párod lelkéhez, amely a legbelső ajtót is nyitja, rengeteg időt igényel, sőt véleményem szerint nem kevés szenvedést is. Van olyan állapot, hogy megvan a kulcs, de már nincs ajtó, amit nyisson (lásd egyes pont)!

3. Van olyan állapot, hogy szerelmes vagy, csak még nincs meg az alanya.

Ha két, a fentieket már átélt, és ilyenformán sérült ember találkozik és egymásba szeret, az nagyon klassz dolog. Ahogy újra meg tudsz bízni valakiben, és leengeded lassan és óvatosan a teljes ''páncélzatod'', noha már nem is reméltél hasonlót. És ahogy tudod, hogy amit akkor kapsz, az egy nagyon törékeny, vigyázandó, csodálatos érték.