Mindig. Nem áll meg. Nem lassít. Nem könyörül. Nem tesz kivételt.

Grace és Fürkész, akik 11+ és 8+ éve velünk vannak, már nem maradnak sokáig. Először Fürkésznél ütött be a krach, a rossz genetikája miatt. Elmeszesedett a jobb első lába, amit annyira fájlalt, hogy végül beállt a háta, és lebénult a hátsó fele. Ez utóbbit megműtötték, már jobban van, de örökké nyilván nem fog így élni.

Már csak azért sem, mert a család egyetlen és megismételhetetlen kutyusa, Gracus, szintén vég(hó)napjait éli. Tegnap fogta magát, és kiment az autónk mellé, lefeküdt, és nem tágított. Hiába próbálták hívni a szülők, nem mozdult onnan. Jobb híján kinyitották a kaput, hogy akkor most elmennek sétálni, hátha az felvidítja. Gracus fölállt, kiment apám rozsdás teherautójához, és lefeküdt mellé.

Anyám fogta, és bevitte állatklinikára, mert ennél egyértelműbben nem jelezhette volna Gracoga, hogy baj van. Bent azonnal megműtötték, mert akkora daganat volt a lépében, hogy az szétrobbant. De sajnos rosszindulatú, áttétes, a mája is rákos.

Betli hamarosan egyedül marad. Pontosan tudja, hogy baj van, teljesen kétségbe van esve, és tegnap az első dolga volt, amikor anyám hazajött az állatklinikáról, hogy átkutassa az autót, hogy vajon visszahoztuk-e Gracust. Nem hoztuk, ma lehet elhozni -- ennek megfelelően Betli azóta is halálra van rémülve, ma reggel nem merte elengedni húgomat dolgozni.

A képek egyébként csalókák, Betli már 9 hónapos, nagyobb, mint Grace, de persze még mindig gyerek. Hát, nincs könnyű gyerekkora.