Hétvégén megyek a Bakonyba, több okból.

Egyrészt, mert a házigazdámnak halvány lila fingja sincs róla, hogy milyen egy rendes autó, ezért kénytelen vagyok odamenni és mutatni egyet. Másrészt, inni fogunk, ami önmagában is egy jó dolog. Harmadrészt, valami azt súgja, nem fogunk unatkozni egy másodpercet sem.

Snitt.

Más: tök véletlenül épp az előbb belefutottam Petőfi Sándor ''Zöld Marci'' című versébe. Idézek egy részletet:

''Rátermett a táncra Marci, nem tanulta;
De őtőle sokan tanulhattak volna.
Betért a csárdába, ha szólt a muzsika,
S szilaj kedvvel amugy magyarán megrakta.

Nem kivánkozott ő Bakony erdeibe,
Oda csak a félénk tolvaj rejtezik be,
Bokrok közé búvik, onnan ugrik elő,
Ugy ragadja torkon, aki arra menő.''