Bár ha belegondolunk nem is annyira most kezdődik, hisz írtam már életemben naplót tizenévesen, szerelmesen, aztán blogot huszonévesen, szerelmesen. De valahogy mindig úgy éreztem, hogy ilyesmire csak a magányos embernek van szüksége. Mert minek írogassak én egy üres papírra ha van valaki mellettem akinek elmondhatom, meghallgat, kapok visszacsatolást. aztán most mégis...majdnem 30, szerelmesen...mert motoszkál már bennem egy ideje.
És mert már nagyon sok éve eldöntöttem, hogy írni szeretnék, regényt, gyermekmesét, bármit, csak mindig arra fogtam, hogy nincs időm, meg aztán miről is, hogyan is...szóval úgy érzem el kell kezdenem kicsiben, hogy aztán ha előbb nem is de 60 évesen eljussak addig, hogy valami nagyobba is belevágok. Majd akkor írok magamnak, az asztalfióknak...!
Addig meg...hisz annyi minden történik amit néha ki kell írni magunkból! élmények, fájdalmak...lesz erre hivatott ez a hely!
Írj írj írj, ez "tök jó" dolog, ilyen egyszerűen. Ismerek valakit akinek a szülei badarságnak tartják az ilyen dolgokat, pedig ez nem az! Nagyon nem az. Ha úgy érzed írj attól nem lesz rosszabb, csak jobb lehet. 
[ Szerkesztve ]
- az ('ki')írás a ('ki')beszélés jót tesz a léleknek, Ami jót tesz a léleknek az jót tesz a testnek és így az egész egyénnek ... 
