Nyitva hagytam a kertajtót és valami belopakodott rajta míg nem figyeltem. Apró testű kis állatnak tűnt, fekete fényes bundával. Gomb szemei voltak, olyanok amire ha ránézel kellemes érzés árasztja el az egész testedet, eszedbe sem jutna, hogy bántsd. Pedig lehet, hogy megdézsmálja a veteményest, a sárgarépa a kedvence. De nincs szíved bántani, csak néz a kis gomb szemeivel. Mint a kisgyerekek mikor rossz fát tesznek a tűzre aztán csak pislognak rád és minden mérged elszáll, tudják jól, ez a csel mindig bejön és ezt ki is használják. Ő is kihasználta, apró kis állati agyában az értelem megannyi szikráját felfedezhetjük, ha hagyunk neki időt. Csak egy kis odafigyelés kell, és semmit sem szabad elsietni, lépésről-lépésre, falatról falatra. Már egészen összebarátkoztunk, talán holnap már azt is megengedi, hogy megsimogassam. Ma úgy érzem ő lesz a hősöm, meséim hőse...talán nem fog érte megharagudni és végül egész jó kis mesehős lesz belőle. Olyan amilyet szeretni fognak a gyerekek, a leendő gyerekeim, vagy mások leendő gyerekei is. Befészkeli magát a gondolataimba, elülső két mancsával sárgarépát fogva, bele-beleharapva hagyja, hogy a jövőbeli kalandjain gondolkodjak.
Nyitva hagyom a kertajtót, hátha jönnek többen is.