Nem teljesen egyértelmű, hogy vajon nyolcadik művészeti ágról van-e szó. (A filmművészet a hetedik.) Bár tény, hogy elég újszerű. Ám a játékkészítők a filmművészet elemeit veszik át, filmes forgatókönyvírókat, filmrendezőket, filmzene-szerzőket, film-látványtervezőket stb. alkalmaznak, és ha mindezen művészi elemek jól összeállnak, akkor már nagyon el kell szúrniuk a programozóknak a játékmenetet, hogy ne álljon össze a dolog. Röviden tehát a mai játékok egy része maga is film, csak interaktív film. Amiért nyolcadik művészetnek tűnik, hogy bizonyos elemeiben sosem nyújthat olyat, mint egy valódi film, akárcsak ahogy a film sem azt nyújtja, mint egy festmény, és egy filmes háttérzene sem azt adja és nem is az a célja, mint egy önálló szimfónia, ÉS ez fordítva sem igaz, tehát a film és a a videojáték nem váltja ki egymást. Mégis, a játékok egyre közelebb kerülnek a filmművészethez, a filmművészek ma már a játékokban is megvalósíthatják bizonyos elképzeléseiket. Ez legkorábban a zene terén következett be, hiszen már akár másfél évtizede is készülnek olyan komoly szimfonikus művek játékokhoz is, mint akár filmekhez. Aztán eljött az az idő, amikor egyes renderelt cinematic videók művészi magasságokat értek el (Blizzard, főleg, ahol filmes és szinkronszínészek narrálták a szereplőket, Hollywoodot elérő színvonalon). Csak idő, és technológia kérdése volt, hogy mikor lesz alkalmas a játékon belül, valós időben is ezt a színvonalat hozni.

Ám épp ahogyan a filmek terén, itt sem minden alkotás magas színvonalú - de most már egyre több művészi értékkel bíró játék is létezik. Bízom benne, hogy egyszer minimum a cinematicokat is bevonják például az Oscar gálára, pláne hogy sok díjat nyert (vagy sok díjra jelölt, ez talán többet is számít) színészek is egyre többet szerepelnek bennük, akár a kinézetükkel is.

[ Szerkesztve ]

Nem hinném, hogy egy játék bármiféle művészeti értéket képviselne. Pontosabban mitől leszel tőle több, milyen értékeket közvetít feléd a dolog? Semmit. Szórakoztat.

Ugyan ez a gond az építészettel is. Az épületek is elsősorban a funkciójuk miatt vannak tartva.

i5 10400f | ASUS RTX 3060 Ti 8GB LHR | 16GB DDR4 | Asus TUF VG27AQ | meg egy csomó körítés | Nintendo Switch V2

A film is szórakoztat, az irodalom is, amellett, hogy természetesen tanítanak is, Mozart azonban színtisztán "csak" szórakoztatott, az építészetben egy neobarokk palota díszítései is "csak" szórakoztatnak. Minden művészet "csak" szórakoztat. Vagy nem értem, mire gondolsz. Ráadásul egy játék arra is képes lehet, amire egy film és az irodalom: lehet neki mondanivalója, premisszája, a művészi kivitelezés pedig eszköz, csatorna.

bullseye: Ezekből a Dear Esthert ismerem valamennyire, de ott is van történet. Ne csak klasszikus történetmesélésben gondolkodjunk, hiszen az irodalomban is van még a prózán belül is számos forma, a novellán belül is sok megközelítés. De egy játék művészi faktorát akkor is ugyanolyan szerepkörű művészek adják, mint egy filmét, és mindennek az alapja a forgatókönyv. Értelemszerűen több lehetséges út esetén nem annyira kötött, mint inkább szerteágazó forgatókönyv.

De mindettől függetlenül hívhatjuk akár nyolcadik művészetnek is, mondván, hogy az interaktivitás az új dimenzió, mégis közelebb áll az egész a filmművészethez komplexitásában és alkotóelemeiben, mint bármelyik másik művészetek egymáshoz.

[ Szerkesztve ]

Különböztessük meg már az irodalomban és a filmben is a "ponyvákat" a művészeti értékektől.

Mozarthoz: igen, ez is egy érdekes kérdés. Akkoriban az volt a "pop zene". Érdekes, hogy hogy lesz valamiből művészet, csak mert régi lesz.

De mindegy, nem akarok itt izélni, csak annyi, hogy oké, vannak jó játékok, igényesen megcsinálva, de azért művészi magasságokba ne emeljük már. Mert ezzel valahol az "igazi" (?) művekkel hasonlítjuk össze, ami nem jó.

i5 10400f | ASUS RTX 3060 Ti 8GB LHR | 16GB DDR4 | Asus TUF VG27AQ | meg egy csomó körítés | Nintendo Switch V2