Elnézést, ha nem tiszta valami, újabb Logoszférás bejegyzés... Lehet, hogy picit zavaros lesz néhol...
Ezer éve szeretnék már magamnak egy új pénztárcát.
De tényleg... körülbelül 8.-os korom óta leakarom cserélni a régit, de egyszerűen sehol sem találni egy normális női "bukszát".
A régi pénztárca. Ezen fénykorában még világoskék virágok voltak farmer alapon.((:
Nyíregy rengeteg boltjában kerestem már; a pénztárcaboltoktól kezdve, a kínaikban, piacokon, mindenféle ruhás boltban, egészen a sportüzletekig és SEMMI! Mikor Pesten voltunk, az ottani boltokban is kutattam...még a Duna Plázát is végig jártam, de egyszer sem jártam sikerrel. Egyszerűen nem hittem el, hogy sehol nem kapni egy értelmes pénztárcát! Így hát fogtam magam és a neten kezdtem el kutakodni. A leggusztustalanabb és giccsesebb darabokat is felleltem, de egyetlen olyat sem találtam, ami tetszene... Pedig már a pénzt sem sajnáltam volna rá, csak legyen már végre egy normális!!! Egyetlen egyszer láttam egy szépet a New Yorkerben...úgy 2-3 éve. Valami színes kis indiaimintás volt, sok zsebbel és pakoló résszel...egyszerűen meseszép, abszolút nekem való! *.* A baj csak az volt, hogy semmi pénz nem volt már nálam, mert előtte költöttem el valamire egy másik üzletben. Nagyon sajnáltam, mert nem gondoltam volna, hogy 5 perc múlva meglátok egy ilyen gyönyörűséget! Bár...az árát kicsit sokalltam. Valami 2500 Ft körül lehetett és egy pénztárcára szívem szerint nem szántam volna annyit... úgyhogy úgy voltam vele, hogy gyorsan szerzek rá pénzt, aztán majd visszajövök érte. Valahogy úgy alakult, hogy pont kaptam egy kicsivel több zsebpénzt, így bőven kijött volna a pénztárca is az egyéb dolgaim mellett. Iszonyúan megörültem és rohantam is vissza egy barátommal, hogy megvegyem. A szívem majd' megszakadt, mikor bejelentette az eladócsaj, hogy elfogyott és mivel lejárt a szezonja, már nem is fognak többet hozni belőle. Nagyon csalódott voltam... Telt-múlt az idő és már egészen beletörődtem, hogy nincs új pénztárcám, marad a kis régi ütött-kopott, pedig már nagyon szégyelltem azzal járkálni mindenhova... A büféhez, a buszon, mikor a bérletemet ellenőrzik, sőt, még ebédnél is, mivel mindig magammal viszem, mert benne tartom a kajajegyeimet... Már az osztálytársak is tettek szurkálódó megjegyzéseket szegény kis farmer pénztárcám állapotára. Sajnos nem tudtam mit csinálni, ez volt, ezt kellett szeretni...
Aztán eljött a 12. évfolyam. Elhatároztam, hogy ha már Magyarországon nincs egy értelmes pénztárcás, majd Velencében beszerzek valami különleges darabot! Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez sem fog összejönni... Egyszerűen mindenhol csak ugyanazok a fajták voltak; bőr, egyszínű, komor, férfias pénztárcák... Akármennyire is elvoltam keseredve, azért ilyen ocsmányságot akkor sem veszek...még ha nagy szükségem is lett volna rá. Bezzeg Vilma talált magának egy aranyosat a bolhapiacon! Aaajjj, de mérges voltam akkor!!! persze, nem rá...
Bár az sem lett volna az igazi, de hozzá nagyon illik. Örültem, hogy rátalált. Szóval mehettünk akármilyen jó helyekre is, bazárokba, piacokra, üzletekbe, sehol sem találtam "rékás" pénztárcát... Még külföldön SEM!!!
Már minden reményemet feladtam és elkönyveltem magamban, hogy én az ezer éves kis farmer pénztárcámmal fogok megöregedni, mikor az őszi szünetben felmentünk Pestre... Kispesten van egy szuper bevásárlóközpont, az Europark. Papa képes lenne, akár az egész épületet 2x megkerülni, csakhogy távol tartson minket az ékszeres bolttól, de sosem sikerül neki... Most is bementünk a Bijou Brigittbe, ami igaz, hogy Nyíregyen is van, de valamiért egészen más az árujuk, mint a fővárosban... Ott nagyobb a választék, pedig az itteni tágasabb. Na mindegy. Szóval nézelődök-nézelődök a Húgommal és egyszer csak egy eldugott kis üvegpolcon megláttam ŐT! Szinte megszólított! Azonnal beleszerettem! Annyira...szép volt, elegáns, kifinomult, nőies...ááhh, tudtam, hogy kell nekem! *.* Szépen megvizsgálgattam kívülről-belülről. Minden stimmelt. Hihetetlenül örültem neki! ^^ Izgatottan kihámoztam a zsebében található árcédulát....hát azt hittem, menten elhajítom! 4000 Ft volt!.... Kábé olyan gyorsan tettem vissza a helyére, mint ahogy lekaptam róla... A boltos csaj azt hihette teljesen, hogy megszúrt benne valami kiálló tű...vagy mit tudom én, de olyan szemeket meresztett, ahogy ijedtemben visszahajítottam a helyére, hogy majdnem rám jött a röhögés.. Utána nézelődtem még össze-vissza, ügyelve arra, hogy még véletlenül se találjam szemben magamat ezzel a "drágasággal"...(szó szerint ) de más darabot nem találtam, ami tetszene. Kicsit hülyén éreztem magamat, mert a kis "akcióm" után az ellenőr folyamatosan a nyomomban volt. Azt hihette, hogy lopni akartam vagy nem tudom, de mindenesetre én is gyanús lettem volna önmagamnak, ha ilyeneket csinálok... Hosszú tanakodás után, végül odahívtam a Húgomat és Anyát. Ők egyből mondták, hogy nagyon illik hozzám és mivel már így is egy millió éve akarok új pénztárcát, így ne gondolkodjak rajta, vegyem meg. Anya emlékeztetett, hogy mindjárt itt a névnapom, így nyugodtan megengedhetem magamnak, ráadásul ez egyáltalán nem sok egy normális pénztárcáért.... Kicsit még húztam a számat, de végül egy kis győzködés után beadtam a derekamat és megvettem. Azóta sem bántam meg, mert hihetetlenül szeretem. Mindenki megdicséri, aki csak meglátja. Szerintem büszkén mondhatom, hogy méltó utódja lesz az előző kis "hősnek". Igen, egy hős volt, mivel annyi hosszú évi cincálást kibírt és hűségesen vigyázott a vagyonomra. Azt hiszem, már soha nem fogok tőle megválni, elrakom magamnak emlékbe, mert rengeteg szép dolog köt hozzá, sok mindet megértünk együtt. <3 Azért azon kicsit elgondolkodtam, hogy az emberek mennyi felesleges pénzt képesek kidobni az ablakon, csak azért, mert rajta van valamin egy apró kis név...egy márka. Tulajdonképpen mi a márka? Semmit sem jelent... Csak sook, soook pénzt. Jó, persze, nagyon jó, ha van valamiből egy jobb minőségű dolgod, de ez nem feltétlenül egy kis címkétől függ....
Én még mindig azt mondom, hogy kevés pénzből is lehet nagyon jól és okosan vásárolni. Csak szemfülesség és helyismeret szükséges hozzá, semmi más...