Korábbi bejegyzésemben látható volt a fiam, amint a gépet üti. Azóta már eltellt egy kevéske idő, fiam jövő hónapban betölti a harmadik életévét, és kislányom is szépen cseperedik, pár nappal fiam születésnapja előtt lesz egy éves.
Egészen idáig szinte minden szabad percünket együtt töltöttük, minden reggel és minden este ott voltam fiam mellett, az éjszakai mesét például mindig tőlem követelte. Mikor rosszat álmodott éjjel, engem hívott, szóval elég apás kiskölyök. Ezért is ütött kicsit meg ami történt. Hétvégén látogatóba voltak szüleim (130km távolságból), gyermekem kitörő örömmel fogadta rég látott szeretteit. Egész délelőtt le sem szállt a nagyszülőkről, még a déli alvást is ki akarta hagyni, de feleségem sikeresen "rábeszélte" 5 körül ébredt és persze egyből a nagyszülők közé vetette magát. Egy órával később szüleim úgy döntöttek indulnak. Legnagyobb meglepetésünkre fiam felállt és közölte : "Mamával, papával medek!", azzal elindult a szandáljáért, behozta a szobába és a földre ülve kezdte felhúzni. Feleségemmel csak néztünk egymásra, majd a kisfiamat kérdeztük, hogy "most tényleg el akarsz menni? Apa meg anya nem tud ám elmenni, nem tud mesélni este". Újból a "Papával medek" választ kaptuk. Rendben, mondom, akkor ráadom a szandit. Ahogy ráadtam, felpattant és kezdte húzni nagyapja kezét "Gyeje menjünk!". Kis beszélgetés következett, hogy hát azért az nem úgy megy, meg mi nem mehetünk, de fiam kötötte az ebet a karóhoz: "Éjdje medek Papával!".
Nem volt mit tenni, összepakoltuk a szükséges holmikat. Fogkefe, ruha, gyógyszer (allergiás a kicsim), Thomas és Kisvakond mesekönyv illetve dvd és az elmaradhatatlan markoló és dömper. Kisfiam örömmel ült be a papa mögé az autóba, majd egy-egy nagy puszi után elindultak. Fiam csak integetett mosolyogva felénk, azóta is a papáéknál nyaral. Mi pedig itthon maradtunk és bár kislányom itt van velünk, valahogy szokatlanul nagy a csend a házban. Fiam első igazán önálló döntését hozta meg és vagányan viselkedik. Nem sír apáért és anyáért, és élete első önálló nyaralásán igen jól érzi magát. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar önállósodik. kiteljesedett kis lényként éli világát. Mi viszont kicsit fél emberek lettünk. Azthiszem minden szülő, akinek cseperedő gyermeke van, tudja miről beszélek.