Csodaország ez, az már biztos. Kicsit tele van a tököm, de vázolom is, hogy miért.
Idén januárban rúgtak ki, mivel a drága, köcsög főnökbácsi úgy gondolta, hogy nem kell neki annyi ember, hiába van hiány most náluk munkaerőből. Mindegy. Következett a munkaügy. Itt mesterien tudnak szarni az emberre, eljátszanak a papírokkal, sőt, én is kapok egy kisebb köteget, nehogy elfújjon a szél hazafelé.
Tanfolyam? Ha nem lépkedek minden nap a tökükre telefonon keresztül, nem is sikerült volna bekerülni a felvételire. Persze nem vettek fel, gondolom nem voltam eléggé hátrányos helyzetű, vagy csak nem voltam... ezt mindenki el tudja képzelni remélem.
Természetesen állást is kerestem, voltam egy csomó állásinterjún, ismerősök, önéletrajz mindenhova...
De hogy a falhozbaszott túrós életbe lehetne állást találni, ha például a munkaügynél is szerepelnek egy hónapja lejárt állások? Kicsit azért mókás, hogy mindkét fél szarik rá vastagon, és az álláskereső szívja meg.
Jelenleg könyvtáros-rendszergazda-közmunkás (nem árokásás!) vagyok 6 órában a minimálbérnél kevesebb összegért. Ez sem rossz, de azt hiszem a trópusi nyaralás idén kimarad.
Lehet, hogy akad majd másik állásajánlat is, de az plusz 20 ropi lenne, és este hét órára érnék haza, napi 120km utazás után.
Tudom, én basztam el, hogy itt maradtam vidéken, de a fene sem akar a félig saját házból eljönni.
A végére: a jogosítványom is folyamatban van, mivel tavaly elkezdtem, s nem tudtam befejezni pénz hiányában; viszont nem tetszik, hogy sokan teljesen ingyen tehetik le. Miért? Csak!
Én nem várom el ugyanezt, de azért egy ésszerűségi határt meg kellene húzni.
Egyiknek minden, a másiknak semmi?
Ez van.
"...In a struggle to be happy and free, swimming in a primitive sea..."
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
