Tegnap este már megint sikerült. Nem nagy újdonság, vagy érdem. Bármilyen meglepő, szoktam.
Konkrétan ismét két, megkerülhetetlen téma foglalkoztatott.
Első apám, második asszony/társ/barátnő/feleség 'project'. A közös bennük az, hogy mindkettő volt, de jelenleg egyik sincs.
Sokat rágtam magam, hogy leírjam e, de azért leírom. Néha én is panaszkodhatok egy kicsit, nem?
Kezdjük az első témával. Régen kezdődött, talán lassan 10 éve. Kötelező tüdőszűrő, kötelezően jött a papír. Jó hír nem volt benne, csak annyi, hogy találtak valamit. Később kiderült, rák. A többi gondolom innen már jön magától. Műtétek, kórházról kórházra járás, és egy erős férfi leépülése. Az utóbbi volt az egészben a legrosszabb, részletezni nem szeretném, a végét nagyon nem meséltem el senkinek sem. Inkább megmarad bennem, elfér. Úgyis a jóra igyekszem emlékezni, ezt meg elásom mélyre. Ami viszont foglalkoztat, az az hogy vajon mennyi időt tölthettem még volna vele. Vajon mi lett volna, ha nem járom annyira a magam útját, nem a barátokkal, géppel foglalkozom annyit. Utóbbi idegesít igazán, bár van látszatja. Ismeretség, tudás, öröm a nyugdíjasok arcain, amikor a tudást adom át nekik, elégedettség az 'ügyfelek' arcán, amikor megoldom a problémájukat, és talán a rokonok büszkesége egy jól sikerült rendezvény után. Mert valakinek hangosítania is kell. Szóval talán megérte. Talán. De sosem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi lett volna, ha... Jól van ez így vajon? 7 éve elég sűrűn jut eszembe ez a kérdés.
A második téma már jóval egyszerűbb. Volt, nincs. A másodiknál valamit én ronthattam el, vagy ő, nem tudom. Jó volt, apám halála után nagyon sokat ért a kapcsolat. Ismét megtanultam szeretni, s éreztem, nem vagyok egyedül. Fájt a szakítás, de utána már könnyebben léptem tovább. Azóta is keresgélek, ismerkedem, próbálkozok, bizakodom. Ha volt, lesz még!
Nem tartom magam rondának (bár azért nem vagyok egy Bruce Willis). A probléma inkább az, hogy szeretek itt vidéken élni csendben, nyugalomban. Természetesen ehhez kevesebb pénz is társul, de nem vagyok telhetetlen, vagy nagy igényű. Csak akad egyszer valaki, akinek ez is megfelel. Legalábbis ebben bízom már jó régóta.
Ennyi lenne, nem több. Mielőtt még bárki megijedne, nem vagyok se depressziós, se rosszkedvű. Csak gondolkodtam. 
Barátnő meg lesz ám, nekem is sokáig nem volt egy épkézláb kapcsolatom, aztán egyszercsak kisvártatva 
Komolyan!..miután elolvastam, percekig meg sem tudtam szólalni... 
Engem te újra és újra mindig meglepsz 
